Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)

Szabó János Győző: Az egri vár főkapitányainak rövid életrajza

között megtörtént. Giulio Baldigara tervei szerint (a torinói vár mintájára). Szatmár az első ilyen elkészült erőd volt Felső-Magyarországon. Kivitelezését nem kisebb ember, mint a későbbi kerületi főépítész, Pauló Cattaneo vezette. Valamennyi végvár között a legnagyobb várőrség (1500 fő) itt állomásozott. S míg egyezség értelmében Szatmár nem került Báthory István lengyel király kezére, 1565-től 1585-ig. azaz amikor 20 évig folyamatosan királyi kincstári tulajdonban volt, magyar főkapitány itt nem parancsnokolt, öt főkapitánya közül három részben egyidejűleg vagy később a kerületi főkapitányi tisztet viselte. (A szóban forgó 20 évből 16 évi szatmári főkapitányság három kerületi főkapitány nevéhez kapcsolódik.) Ez utóbbi önmagában sok mindent elárul. A végvári rendszerben a hierarchiával tisztában kell lenni ahhoz, hogy az összefüggéseket felismerhessük. Eger, Felső-Magyarország végvári rendszerében csak a második helyezett, ez főkapitányainak a pályafutásában is megmutatkozik. Egerből Kassára senki nem került főkapitánynak, legfeljebb első helyettesnek (Kolonics János Bertalan és Prépostváry Bálint személyében). IRODALOM Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története, Budapest 1946. Kemény Lajos: Abaúj-Torna vármegye története (1527—1648), Történelmi Közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából III. Kassa, 1912. Matunák Mihály: Török—magyar harcok az északnyugati Magyarországon, Kath. Szemle 1899. Szabó János Győző: Rákóczi Zsigmond egri főkapitányi instrukciója és kinevezésének körülményei, Archfvnm 10., Eger, 1981. Szegő Pál: Végváraink szervezete a török letelepedéstől a tizenötéves háború kezdetéig (1541—1593), Budapest, 1911. Szántó Imre: A végvári rendszer kiépítése és fénykora Magyarországon (1541— 1593), Budapest, 1980. MAGÓCHY GÄSPÄR 1514-ben született. Apja Baranya megyéből költözött Csanád vármegyébe, ahol Mágócson birtokrészt örökölt, s 1493-ban már bizonyosanGyulán élt, mint a vár alvárnagya; 1531-ben halt meg. Gáspár három fivéréről (Ferenc, András, Tamás) és két leánytestvéréről (Magdolna, Dorottya), maradtak fenn adatok. A család 1541-ig Szapolyai János híve. Magóchy Gáspár 1543—45-ben Gyula várnagya volt, Patóchy Ferenc urasága alatt, s Ferdinánd pártján állt. De 1546 után Erdélybe távozott és Izabella királynő szolgálatába szegődött András bátyjával együtt, később újra Ferdinánd királyhoz csatlakozott és Patóchy várnagyaként adta át a várat (annak 1552 áprilisi halálával) a királynak. 1552-től 1559 tavaszáig Gyulán királyi várnagy, várnagytársai Henyei István (1552), Montaneis Péter (1553), Jász Lukács (1554—58). Ekkor nősült másodszor, mivel az első felesége, Patóchy Anna meghalt. Űj asszonya Massai Imre gyulai protestáns nemes lánya, Eulalia. A gyulai várba Mágóchy hozott elsőként protestáns prédikátort, s többek között innen