Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 16. ( Az Egri Vár Baráti Köre Eger, 1981)
Sugár István: A török kézen levő nagyobb magyar várak kapitulációs egyezményei a felszabadító háború során
Az egyes várakból a töröKök elvonulására a megadási egyezménynek az uralkodó által ratifikált példányainak visszaérkezése után haladéktalanul kerülhetett sor. Fokozott elővigyázatból Kanizsán és Gyulán előírták, hogy a törököknek távozásuk előtt minden tüzet a várban ki kellett oltaniuk. Ez az intézkedés azt célozta, hogy elejét vegyék a törökök által kiürített erődítmény felgyújtásának. A katonaságnak a várból való kivonulása módjáról Kanizsán úgy rendelkeztek, hogy nem történhet lobogó török zászlókkal és dobpergés közepette. Gyulán sem engedték meg a dobolást, de a janicsárok egy lobogó zászló alatt vonulhattak. A törököknek az egri várból való kivonulása történetéhez tartozik, hogy Caraffa tábornok megvendégelte a pasát és hadinépét, sőt Rusztemnek adott becses ajándékok között volt három remek paripa is. 10 Egyébként a megadási egyezmény értelmében az egri törököknek Caraffa Tokajban 400 darab kenyeret is kiosztott. Mielőtt azonban a törökség elvonult volna a várakból, ott „néhány" (Egerben 5, Szigetváron 4) tekintélyes férfiút, tisztet vettek át a császáriak kezesként, túszként, akiket csak azután kísértek övéi után, ha viszszaérkeztek a szekerek, lovak, hajók és a kísérő katonaság, jelezve, hogy megtörtént a szabad elvonulás feltételével magukat megadottak megérkezése a Török Birodalom területére. Az egyezmények egyhangúlag kimondták, hogy az elvonulókat nem volt szabad zaklatni, bántalmazni, viszont ők sem követhettek el szabálytalanságot. Az elővigyázatos váradi törökök kikötötték, hogy a vonuló népségből senki se merészeljen feleséget vagy gyermeket elvinni, további vonultukban senki sem tartóztathatja fel útjukat, s az eltört kocsit másikkal kell pótolni, hogy a poggyász el ne vesszen, s hogy sehol sem vámolhatják meg őket. . Figyelemre méltó egy-egy hasonló tartalmú kikötéssel találkozunk a kanizsai és a nagyváradi kapitulácios egyezményben. Eszerint Kanizsán kimondták, hogy mindaz a vétek, melyet a törökök a várban elkövettek, amivel keresztényeket elfogtak, semmisnek tekintendő. Nagyváradon viszont kikötötték a törökök, hogy miután a várból megkezdték útjukat Belgrád felé, keresztény vagy senki más nem támaszthat követelést velük szemben. A várból, városból való kivonulás során császári katonaság őrködött azon, nehogy a keresztények megtámadhassák a törököket, akik szabad elvonulás feltételével adták át a várat. Kanizsán ezért a 7. pontban lerögzítették, hogy a császári katonaság a város külső kapujánál helyezkedjék el, hogy az esetleges veszélyes tömegjelenetet, a törökök javainak szétosztását megakadályozza. * Megismerve tehát a hazai nagy váraknak a felszabadító háború során kötött kapitulácios egyezményeit, bízvást megállapíthatjuk, hogy azok a legmesszebbmenőén biztosították a hadijog szerint a szabad elvonulás feltételével való várátadás minden elképzelhető feltételét, és semmiben sem rövidítette meg a Habsburg-hadvezetés a legyőzött törököket, sőt Egerben és Székesfehérváron módot és lehetőséget adott még a törököknek is a helyben maradásra.
