Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 16. ( Az Egri Vár Baráti Köre Eger, 1981)
Bakó Ferenc: Elnöki megnyitó Eger Vára Baráti Köre 1980. április 8-án tarott közgyűlésén
A múzeumi egyesületeket a múlt században a múzeumok fenntartásának érdekében hívták életre, és ez a motívum tőkés államokban még ma is az első helyen áll. Az Egyesült Államokban, Franciaországban és Angliában sok a magánmúzeum, illetve a köztulajdonban levő múzeumok egy részét is csak társadalmi hozzájárulással lehet fenntartani. Kanadában egyes múzeumok teljes gyűjteményanyaga a múzeumi egyesület tulajdonát képezi, és a gyűjteményeket csak az egyesület vezetőségének hozzájárulásával lehet gyarapítani. Gyakorlatilag minden vásárláshoz az ő jóváhagyásuk szükséges, ami megköti a múzeumi szakemberek, így az igazgató kezét és lefékezi az ügyintézést. A Szovjetunióban és a népi demokratikus államokban a múzeumok túlnyomó része állami tulajdonba került és fenntartásukról, fejlesztésükről az állam gondoskodik. Így a földnek ezen a részén a múzeumi egyesületek elsőrendű feladata nem anyagi természetű, hanem a tudomány és a művészet fejlesztése, a közművelődés terjesztése. Az Egri Vár Baráti Kör megalapításakor ez a gazdasági indíték még mindig szerepet játszott. Bár a múzeum állami tulajdonban lévén, helyzete rendezett volt, maga a vár mégsem szolgálhatta azt a célt, amire a XX. században a legalkalmasabb volt: a közművelődés fejlesztésére és az egészséges lokálpatriotizmus felkeltésére, fokozására. A vár ugyanis nagyobb részében nem kulturális célokat szolgált, s így joggal sürgették a baráti kör alapítói az ásatások folytatását annak érdekében, hogy a vár újszerű, modern rendeltetést kapjon. Amint tudjuk, ez 1957 őszén be is következett és a vár teljesen a múzeum kezelésébe került, Ezzel a baráti kör jellege is megváltozott, közelebb került a múzeumhoz és az új körülmények a célkitűzéseken is változtatásokat igényeltek A múzeumi egyesületek megalakításának másik, ma is általános érvényű célja: elősegíteni a társadalom aktivitását, fenntartani az érdeklődést annak érdekében, hogy az emberek minél nagyobb számban bejöjjenek a múzeumba, illetve kapcsolatot teremtsenek múzeum és közönség között. Egyes egyesületek a gyűjtemények gyarapítását tekintik fő feladatuknak, mások sajátos célokat tűznek maguk elé, így azt a társadalmi igényt igyekeznek kielégíteni, amely az egyesületet létrehozta. A célok között a múzeum patronálása mellett általános a társadalmi kapcsolat kiépítése vagy az aktivizálás, néhol a társadalomnak csak 1—1 rétegére, csoportjára vonatkoztatva. Vannak egyesületek, amelyek elsősorban az ifjúság és a múzeum kapcsolatával foglalkoznak. A helytől és a kialakult gyakorlattól függően a módszerek igen változatosak. Ilyenek: mozgósítás a rendezvényekre, tárlatvezetéses múzeumlátogatásokra, kapcsolatteremtés más múzeumi egyesületekkel országon belül vagy kívül. Kanadában a múzeumi egyesület tagsága pl. oly mértékben patronálja az egyes kiállításokat, hogy egymást felváltva szolgálatot tartanak a kiállításokon. — társadalmi munkában részt vesznek a kiállítások rendezésében, főként technikai jellegű feladatok ellátásával. A kiállításokon az egyesület önkéntes tagjai vállalják a házigazda szerepét és ellátják úgy, hogy fogadják a vendégeket, beszélgetnek velük és magyarázatot, információt adva végigvezetik őket a kiállításon. A baráti körök tagjainak ilyen, a múzeum érdekében kifejtett munkája mindenütt szokásos, kivéve Mexikót és Ciprust, ahol törvény tiltja az ingyenes munkavégzést. A tagok mindenütt valamiféle kedvezményt, szolgáltatást kapnak vagy az egyesülettől, vagy a múzeumtól. Ez a legtöbb esetben ingyenes
