Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 15. (Eger, 1979)

Tardy Lajos: Adalék az egri vár 1596. évi kapitulációjához

ságára, hogy az egyetlen nyílt csatából, a mezőkeresztesiből mindkét fél úgy távozott el, hogy nem tudta ki a győző'", majd újból néhány lappal odább megformálja a végkövetkeztetését: „... maga Muhammed szultán hozta el a seregét, melynek Mezőkeresztesnél a tehetségtelen vezetés alatt álló magyar és erdélyi hadak nem tudtak ellenállni."

17 Gálán a két egymáshoz fonódó hadiesemény — Eger megvétele és a mezőkeresztesi csata — sorrendjét elvéti; ennek valószínű okára az előbbiekben már utalás történt. Az egri vár török kézre jutását ezzel foglalkozó néhány ösztövér mondatában nagyonis békésnek, csaknem idillikusnak tünteti fel, holott az egykorú források egybehangzó tanúságtétele szerint még maga a kapituláció is vérfürdőbe torkollott. JEGYZETEK 1. Cautiverio y trabajos de Diego Gálán natural de Consuegra y vecino de Toledo donde sc refieren las costumbres y ceremonias de los turcos, algunas conquistas en que se hallo el autor, con otras muchas cosas notables que vió y le sucedieron en el Asia y otras provincias de Europa sujetas al Turco, 1589 a 1600. Madrid, La Sociedad de Bibliófilos Espanoles, 1913. 2. De una Jornada que Soltan Mahamet hizo á Hungria. 3. helyesen: 1596. Az emlékeit jóval későbben elrendező szerző művében több kronológiai hiba található. 4. = kádiaszker. 1431-től két kádiaszkere volt az oszmán birodalomnak: az anatóliai és a ruméliai. Főleg hadbírákként tevékenykedtek, de emellett a birodalom kádija felett is felügyeletet gyakoroltak. 5. itt: baja Chicaya 6. itt : baja Chafoit 7. feltehetően itt a dunai gályákról van szó. A szerző csak eddig vett részt a magyarországi hadjáratban; a további értesüléseket — mint maga írja — egy korzikai születésű renegáttól szerezte (,,...con todas estas prevenciones caminaron a lairgas jornadas, aunque en esta no le fué muy bien a! Turco, segun me contó un renegado corso de náción, que yo no me halle en ella, si bien fui ernbarcado en una de setanta galeras que salieron hasta los confines de Hungria" 3. en brève tiempo dieron visia á la ciudad de Agria, que es la corona de Hungria" 9. ti. a fosztogató céllal a sátrak mellett lemaradt német egységek hiánya ellenére 10. itt: Zigala 11. vö. 9. jegyz. 12. y prosiguendo el cerco de Agria" 13. Kővári L. : Erdély történelme. IV. köt., Pest, 1863, 69. p. 14. ,.Vor Anfang derselben verboth Maximilian, aus erheblichen, doch nicht angegebenen Gründen, den geschlagenen Feind jenseits des Sumpfes zu verfolgen. Die Gründe liessen sich errathen ; die aus verschiedenen Völkern zusammen gebrachten Heerhaufen waren kämpf- und siegbegierig, nicht um des Ruhmes willen, nicht aus Ehrliebe und Pflichtgefühl, sondern angelockt von der Aussicht auf reicher Beute... Der Ungern und Deutschen wüthender Anfall wirft und zerstreuet auch die feindliche Hauptmacht: mit den Flüchtigen zugleich stürmen sie in das Lager ein; im Zauber der daselbst schimmernden Pracht trotzen sie dem Verbothe, dem Rufe, den Drohungen und Bitten ihrer Führer. Rottenweeise laufen sie aus einander zum Morden und Rauben; plündernd erreichen sie das mit Wachen und Kanonen umgebene Zelt des Gross-Sultans. . . der Sieg und die Frucht zwey blutiger Schlachten sind unwiederbringlich verloren." Fessier I. A.: Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. VII. Theil. Leipzig, 1823. 387-389. pp. 15. Hóman B.—Szekfű Gy. : Magyar Történet 7. kiad.. III. köt. Bp., 1943, 387-389. pp. 16. uo. 343. p. 17. uo. 355. p. TARDY LAJOS