Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 15. (Eger, 1979)

Tardy Lajos: Adalék az egri vár 1596. évi kapitulációjához

mélyt egyszerűen lefejeztette. Ehhez az eljáráshoz teljes következetességgel tartják magukat, mert mindazoknak a zsoldját, akik feliratkoztak a katonák névjegyzékébe, béke idején is teljesen és késedelem nélkül kifizetik, ami azonban azzal a kötelezettséggel jár, hogy hadrakelés esetén a zászlók alá kell sietniük. Nos, június 25-én hagyta el a sereg a fővárost — büszkén, erejét fitogtatva, dobok, kürtök, harsonák hangjai mellett — míg a lakosság mélyen hajlongva könyörgött hamis prófétájához, hogy segítse diadalra a sereget. A hadrakelteknek kiváló vezéreik voltak: Cikala pasa,

5 aki sok-sok csatában és hadműveletben tűnt ki vitézségével; Szinán basa a gyalogság főkapitánya, aki már járt Havasalföldön. A kitűnő könnyűlovasság felett Kairó egykori alkirály a, a malorcai eredetű renegát, Dzsáfer pasa

0 parancsnokolt. Bármily hadivállalkozás céljaira kellő utánpótlás és válogatott tüzérség állt rendelkezésre. Engem a hetven gálya egyikébe hajóztak be, • mely a magyar határon kötött ki.

7 Hamarosan feltűnt Eger városa, mely a magyar királysághoz tartozik.

8

. A törökök a sereget a védekezésre legalkalmasabb ponton helyezték el. majd csatarendbe állították fényes zászlóaljakba formálódott gyalogságukat. Ebben a rendben maradtak a nap egész hátralévő részében, késő éjszakáig azzal a szándékkal, hogy mihelyt a felkelő nap felragyog a mezők felett, ütközetbe bocsátkoznak, a császáriakkal. Ám ez éppenséggel nem úgy sikerült, mint ahogyan eltervezték. Ugyanis két órával a hajnal beköszönte előtt a magyarok és a császáriak oly elkeseredett dühvel támadtak, hogy a törökök védelmi vonala összeomlott ; sátraikés kincseik szégyenletes hátrahagyásával futásban kerestek menedéket az elszabadult oroszlánok elől. Nyolcezer török halott teteme borította a csatamezőt. Fejvesztett menekülésükben egymást legázolva igyekeztek legalább csupasz életüket megmenteni. Futások során már több mint húszezer harcosukat veszítették el: sokan a vízbe fulladtak, sokan a lovak patái alatt lelték halálukat. Ez a sors érte volna az egész török hadsereget, ha a zsákmányra éhes németek nem kezdtek volna hozzá a törökök sátrainak a kifosztásához, miáltal csak a sereg másik része folytatta az ellenség üldözését. A törökök veresége bizonyosnak tűnt — ám mégsem így történt. A Mindenható úgy akarta, hogy a keresztények elmerüljenek a fosztogatásban; ugyanis haragra gerjesztette Öt az a hugenotta eretnekség, mely ekkortájt harapódzott el Magyarországon. Isten ugyanis sohasem szab ki olyan büntetést, amelyet ne indokolnának bűneik. Ennek ellenére

9 elpusztult volna a szultán hadserege, ha a török sereg egyik szárnyán küzdő Cikala

10 hadnépével együtt oda nem vágtat Mohamed szultán színe elé, hogy bátorságot öntsön belé — mivelhogy már a szultán is menekülésre nógatta szélsebes futású pejlovát. Cikala a fennkölt harag hangján szólt urához: „Felség mi légyen ez? Ha Felséged példamutatás helyett magára hagyja hadseregét, ugyan mit várhat egyszerű harcosaitól? Bizony Uram, dőre dolog volna egy hajótörés okozta rettegésben odadobni mindazt a hadidicsőságet, ami sok esztendő során halmozódott fel! Fordítson Felséged a kantárszáron, öntsön bátorságot harcosaiba! Harsogja fennen, hogy a keresztények megfutamodtak és meglátja vissza lehet szerezni mindazt, amit már elvesztett!" E pirongálások s okos érvek hatása alatt a szultán elszégyellte magát s mivel háborúban a jófanács felér egymilló harcossal s az előzmények elég indokot szolgáltattak a tanács kipróbálására, megfordította a kantárszárat, lelket öntött a harcmezőn szanaszét csatangoló harcosai-