Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 12. (Eger, 1976)

Gerő László: Az egri vár helye a magyar végvárak rendszerében

Az egri vár helye a magyar végvárak rendszerében Az emberiség gondolkodásában bekövetkezett nagy átváltozás kora, a reneszánsz a várak építésében is jelentős változást okozott. A reneszánsz korban jelenik meg az új ostromeszköz, az ágyú, mellyel szemben a középkori várak régi falai és védőművei nem nyújtanak kellő oltalmat. Az ágyú az az új eszköz, mely a vár védelmét forradalmasítja. A régi középkori várak általában a hegyek meredekeinek, folyótorkolatoknak védelmét kihasználva épültek, magas falakkal, még magasebb kaputornyokkal és védőtornyokkal, ahogyan a magyar Képes Krónika ábrázolásaiból e várak ismertek. E festői vár kép, mely még a Dobó-féle, 1552 előtti egri várnak is jellemzője volt, a XVI. század folyamán Európaszerte eltűnik, hogy helyet adjon az alacsonyabb, de vastagabb falú várfalaknak, szögletein szintén alacsony védőművekkel, ún. bástyákkal megerősítetten, és ilymódon merőben eltérő megjelenésű új váraknak adjon helyet. Az egri vár ebben az új bástyás rendszerben épült át a XVI. század folyamán, illetve annak második felében. De, hogy ennek az átépülésnek fontosságát — helyét megértsük, vissza kell kissé nyúlnunk a történelmi előzményekre is. Gallipoli elfoglalása 1356-ban megnyitotta a török előtt az utat Európa felé. 1383-ban elesik Sofia, és Bulgáriát elfoglalják. 1390-ben további városok: Vidin, Nikopol, Sistov, Silistria jutnak török kézre, majd szerb városok következnek: Uszküb, Gyugyevo (1416), Saloniki (1436), Janina (1431), Krusevac (1434), és Belgrád első — egyelőre sikertelen — ostroma (1440). Konstantinápoly 1453. évi eleste vezetett a dalmát partoknak Velence által vezetett megerősítésére, mint Ragusa (Dubrovnik) és Ston várainak köralaprajzú bástyákkal való ellátására (Michelozzo Michelozzi építész tervei alapján, 1459—1462 közötti években), továbbá Kurzola (Korcsula és Hvar várfalaira), majd Zara (Sanmicheli, 1537) és Sebenico (Sanmicheli, 1540) bástyás falaira. 1480-ban esik el Ottranto, és ez rázza fel egész Itáliát a védekezés sürgős szükségére, megszervezésére. 1485-től ismertek Leonardo da Vinci javaslatai a milanói Sforza hercegnek, Lodovico il Moronak. Számos tervet készít a századfordulón a partok városainak megerősítésére Francesco di Giorgio Martini (1439—1506), és szép példája épül a bástyás várnak Firenze városa fölött, a Piazzale Michelangelo és a Palazzo Pitti