Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 12. (Eger, 1976)

Komáry Endre: Az egri vár feltárása és az idegenforgalom

Úgy gondolom, hogy ezeknek a gondolatoknak során máris világossá válik, hogy a műemlékek szerepe az idegenforgalomban óriási. A műemlékek helyhez kötött látnivalók, tehát az utazó ember otthoni környezetében nem ismerheti meg a maga valóságában, hanem csak a maga valódi környezetében. A műemlékek vonatkozásában igen nagy jelentősége van az „eredeti" látásának megismerésében, megértésében, a környezetével egybeforrt műemléki hangulatnak átélésében szinte kizárólagos szerepe van a helyszínnek. A műemlékek megismerését, és élveztetést tehát tökéletesen csak úgy lehet nyújtani, ha a megismerésükre vágyó ember oda utazik a helyszínre. Az idegenforgalom történetének kutatói is azt tanúsítják, hogy a műemlékek mindenkor egyik legfontosabb idegenforgalmi vonzástényezőként szerepeltek. Egy cseh lovag a XV-ik században beutazta Európát és 1465-ből származó útinaplója azt tanúsítja, hogy sokkal kevésbé érdekelték a természeti szépségek és figyelmét szinte kizárólag a régi építményekre, templomokra, ereklyére, különös népszokásokra és még a kivégzési módokra is koncentrálta. Magyarország viharos időkben bővelkedő történelme mostohán bánt a régmúlt idők műemlékeivel s ezért igen jelentősnek kell tartanunk, hogy Heves megye gazdag műemlék-állományában közel 400 műemlék szerepel és ennek 41 százaléka Egerben található. Heves megye műemlékeinek minőségi értékelése is igen kedvező, de ezen a téren kiemelkedő jelentőségű az egri vár. A közvélemény nagyon sokáig a fényes történelmi dicsőséget szerzett 1552-es hősies várvédelem megragadó színterének tekintette az egri várat, és az idelátogató széles néptömegek számára a legújabb feltárások adják megkapó bizonyítékát annak, hogy az egri várban a magyar történelem emlékei szinte a honalapítástól kezdve megtalálhatók. A vár feltárásának ez az eredménye rendkívül nagy jelentőséggel bír a magyar történelem valóságának érzékletessé és maradandóvá tételében az egész magyar nép számára, de történelmünk hiteles atmoszféráját képes közvetíteni a megismerésére vágyó külföldi látogatóknak is. A hamisítatlan érzékelésének intenzív élménye szinte pótolhatatlan értékű eszköz ifjúságunk helyes történet-szemléletének kialakulásában és szocialista hazafiságra való nevelésében. Az áldozatos, gondos és értő munkával egyre gazdagabban feltáruló egri várnak ezt a kulturális — nevelő szerepét ma már az egész országban felismerték. Határozottan kibontakozott, világos összefüggés áll fenn az egri vár előrehaladó feltárása és kulturális — nevelő szerepének felismerése, valamint az Egerbe irányuló idegenforgalom mennyiségi növekedése, továbbá jellegének formálódása között. Szmrecsányi Miklós 1925-ben írt Eger és környéke részletes kalauza című könyvében 42 oldalon írja le „Eger műemléki nevezetességeit", és ebből csak két oldal jut az egri várnak és az ottani látnivalóknak. Tulajdonképpen csak a külső kaput és a belső ó-kaput, néhány látható bástyát, a templom egyetlen csonka pillérkötegét és a „kaszárnyaépület homlokzatának hosszában még megmaradt egy keresztboltíves folyosónak hét szakaszát", valamint Gárdonyi Géza sírját említi, mint látnivalót. A magyar néptömegek 50 év előtti társadalmi és gazdasági helyzete sem tette lehetővé a hazai idegenforgalom tömegméretekben való kibontakozását, de az egyéb célból idelátogatók számára sem jelentett vonzóerőt az egri várnak ez a szegényes látványa, amelynek nagyrésze kaszárnya céljára szolgált. Logikus törvényszerűség nyilvánul meg abban a szemünk előtt folyó jelenségben, hogy amint megkezdődött és egyre gazdagodó eredményekkel haladt előre az egri vár feltárása, akkor és