Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 8. (Eger, 1969)

Történeti adattár III. - Bél Mátyás, a Heves megyei várakról

6. Fehér G.: Századok, LXI—LXn. 1927—28. 3. skk. — Nagy A.: Régészeti adatok az Alföld IX. századi történetéhez. Diákköri Füzetek (KLTE) 2. (Debrecen, 19G7) 89. 1: Moravcsik Gy.: 1938. adatai arra engednek következtetni, hogy esetleg a X. században említett Hierotheos „Turkia" püspöke, Erdély püspöke lehetett. 8. Nagy Árpád: Eger-szépasszonyvölgyi X. századi temető. Az egri múzeum évkönyve, VT. 1968 (sajtó alatt). 9. Konstantinos Porphyrogenitos: De administrando imperio, c. 34. (ed. Moravcsik Gy., Bp. 1950.) 10. Erre következtethetünk P. magister nyelvi ismereteiből. (Horváth J.: Irodalomtörténeti Közlemények, 1966. 21—26.) 11. Konstantinos, 34. fej. 12. A Géza fejedelem korában lezajlott katonai reformokról és ennek régészeti nyomairól: Bakay K.: Dunántúli dolgozatok, 1. Pécs, 1966. 13. Chronicon Pictum Vind. c. 45. (Gombos F. A.: Catalogus fontium I. no. 1456. p. 620): „Aba vero rex devictus fugit versus Tysciam et in villa quadam . . . crudeliter iugulatur." — Vö. Kovács Béla: Művészettörténeti Értesítő, 1968 (sajtó alatt). 14. Vajay Sz.: Grossfürst Geysa von Ungarn. Südostforschungen, 21. (1962) 95. skk. — Vajay Sz.: Géza nagyfejedelem és családja. Székesfehérvár évszázadai, I. Székesfehérvár, 1967. p. 99. 15. Nagy L.: Szent István Emlékkönyv, I. 1938. 29. skk., Alföldi A.: uo. 149. skk. 16. összegyűjtve: Nagy A.: Északkelet-Magyarország X. századi kereszténységéről. Acta Iuvenum ín. 1968. 17. Moravcsik Gy.: 1938. 390. 18. Vö.: Kovács B.: 1968., Nagy A.: 1968. 19. Nagy A.: 1968. — Sámuel nevet viselő egyetlen kortárs uralkodóról tudunk: Sámuel bolgár cárról. 20. R. L. Szigeti: Translatio latina Ioannis Damasceni saeculo XII. in Hungária confecta. (Magyar—görög tanulmányok, 13.) Bp. 1940. 3., 22. seqq. 21. Nagy A.: 1968. 21/a Liber Sancti Johannis, p. 512. — Kovács Béla adatát ezúton is köszönöm. 22. A Szent István-legendák előadásából úgy tűnik, hogy a király küzdelmeit az 1031. év táján zárja le a csanádi püspökség megalapítása, Ajtony leveretése nyomán. 23. Vita s. Gerardi, c. 20. (ed. Gombos. Catalogus fontium Hl. no. 4985. p. 2432.). — A más névforma használatának oka, hogy e dolgozatban — mivel a XVIII. századi egri iratok és maguk a régi szerzők is így emlegetik — a „Buldus" alakot' használjuk. Inchoffer maga ezt a formát alkalmasint a velencei, 1597. évi kiadásból vette. 24. Facsimile kiadás, Bp. 1960. p. 165. 25. M. Inchofer: Annales Ecclesiastici Regni Hungáriáé. Romae, 1644. 250. D—E. 26. A korábbi kádasok felsorolása: Gombos, Catalogus fontium, III. p. 2419. 27. Inchofer: 1644 . 250. D—E. 28. Inchofer: 1644. 250. D. 29. Legújabban Németh P. a veszprémi egyházmegyét ,,az ezredforduló előtti évek valamelyikében" alapítottnak véli. Székesfehérvár évszázadai, I. 1967. 122. 30. Inchofer: 1644. 250. D. 31. Itt kivonatolják a Bolland-kiadásokból a magyar szentekre vonatkozó adatokat. (Acta SS. Hungáriáé, Tyrnaviae, 1743.) Nagyszombati jezsuita volt Sehmitth Miklós, az egri püspökök történetének írója is. (Episcopi Agrienses, I—H. Tyrnaviae, 1768.) 32. Eszterházy Károly levele Giorgio Merenda-hoz: 1763. június 29. (Protocollum Episcopalis Consistorii Agr. 1762—63. p. 601. 33. n. n. (vsz. Ambrosovszky M.: Collectio nonnullarum Relationum de Martyrio S. Buldi. Agriae, Anno 1763. Mense Junio. Egri Érs. Lvt. no. 2387. — Batthyány Ignác levele az egri magisztrátushoz és a válasz közölve: Szabó I.: Egri egyházmegyei közlöny, XXVIII. 1896. és XXIX. 1897. 7. — A Buldusról szóló lényegesebb említéseket' összegyűjtötte: Szügyi Trajtler G.: Szent Buldusz, Eger vértanú püspöke, 1933. Eger. c. tanulmányában.