Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 8. (Eger, 1969)

Jegyzetek az egri püspökség XI. századi történetéről

zatlan formában — megismétlik a magyar történelem későbbi összefoglalásai is, egészen Thuróczi Jánosig. Elmarad azonban ez az megjegyzés a történelmünket és az egyetemes történet nagyobb eseményeit röviden rendszerező Székely István 1549-ben kiadott Chronica-jából.

24 1644-ben jelent meg a magyar történelem első, akkori igényeknek legjobban megfelelő feldolgozása, Inchoffer Menyhért időrendben haladó egyháztörténeti adatgyűjteménye.

23 A nemrég ismertté vált Gellért legenda feldolgozásával

26 és más forrásokkal való összevetésével sem mondhat egyebet Gellért halálának eseményeiről, mint amit addig is ismételgettek. Inchoffer egyik megjegyzése azonban így hangzik: „Ezek (t. i. a Gellértet kísérő főpapok) voltak Beztertus, Buldus és Beneta, a nyitrai, egri, veszprémi főpapok..."

27 Inchoffer tehát indoklás nélkül, de határozottan egri püspöknek mondja Buldust. Ennek oka alkalmasint Inchoffer gondolatmenetében keresendő. Ügy véljük, hogy a 10 egyházmegye elfogadása

23 után sorra vette azokat a neveket, amelyek a Szent István-kori főpapok neveiből ismeretesek, s a biztosan meg nem jelölt székhelyekre helyezte a forrásokban említett személyeket. Mivel Astricust kalocsai, Anastasiust esztergomi érseknek, Bonipertust pécsi, Miklóst győri püspöknek tanúsítják a források, a megmaradt egyházmegyék élére helyezte a források említette püspököket. Az ugyancsak őmaga által elrendezett időrendi sorban a kalocsai egyházmegye létrejöttét az egri, majd a veszprémi, a váci és a csanádi megszervezése követte. 2

9 Elhagyva ezek közül a veszprémit, ahol szintén van korai ismert nevű püspök — épp ezért meglepő Inchoffer eljárása — logikus, hogy a Vatha-féle felkelés területén az Alföldre határozva meg, a területükben érintett püspökségekre gondol. Beztertust (a legendában: Beztricust) nyitrai püspöknek tartani azonban még így is indokolatlan. Inchoffer tehát abból a helyes meggondolásból indult el, hogy a tíz egyházmegye tíz főpapját megtalálja — Ny Ura és Eger püspökeinek vélni Beztertust és Buldust azonban alaptalan. Beneta veszprémi püspök volta is erősen vitatható; mindenesetre őt a tihanyi alapítólevél Benedictus érsekével (alkalmasint esztergomi érsek) véljük azonosnak. Ez persze elvben nem zárja ki, hogy 1047. táján veszprémi püspök lehetett. 30 Inchoffer tehát önkényesen következtetett — vagy legalábbis előttünk teljesen ismeretlen forrás alapján. Forrása ismeretlen maradt követői előtt is. Számos alkalommal hivatkozva Inchoffer munkájára, nevezik Buldust egri püspöknek, azonban 1644-nél korábbi nyomot senki sem említ. A magyarországi jezsuita történetírás, amely természetesen hosszú ideig Inchoffer művét veszi alapul, számos kéziratos, ma is kiadatlan és megjelent munkát hozott létre. A jezsuita történetírás — elég itt Pázmány Péter munkásságát említenünk — óriási hagyományteremtő és hagyomány terjesztő erővel rendelkezett. A nagyszombati „iskola" — nyugodtan nevezhetjük így a rendszeres magyar történetírás megteremtőit — növendékei közreadják a magyar történet addig kiadatlan vagy hiányosan kiadott forrásait, és megteremtik — élükön Inchofferrel — a nyugati bencésekéhez hasonló, kritikai szellemben alkotó történetírást. 31 2 8