Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 8. (Eger, 1969)

Az egri vár története, VII. (1687-1967)

Az egri vár története VII. (1687-1967) 1687. december 17-én délelőtt 11 órakor négyhónapos ostromzárral kikényszerített kapituláció után a török a makiári Icapun át kivonult Egerből. A magyar és német csapatok Caraffa generálissal és tisztjeivel élükön hadrendben várakoztak, hogy bevonuljanak a várba, és birtokukba vegyék kapuit és bástyáit. Másnap az egyik mecsetben tedeummal adnak hálát, hogy Eger felszabadult a 91 éves török uralom alól, a várban pedig ezalatt dörögnek az üdvlövések.

1 2 mázsa és 30 font lőport jegyeznek fel a számadásokban, amit ezen a napon üdvlövésekre a töröktől otthagyott, nagyobbrészt az 1552. évi dicsőséges védelem és az 1596. évi gyászos ostrom idejéből származó ágyúkkal elsütögettek. Ugyanezek az ágyúk karácsonyi, józsefnapi, húsvéti, pünkösdi és úrnapi díszlövések után 1688. június 18-án Lippa, szeptember 6-án pedig már Nándorfehérvár, azaz Belgrád felszabadulásét adják hírül, ahogy a számadásban olvashatjuk.

2 A törököt tehát kiszorították az országból, a végvári harcok másfél százada lezárult, és a török uralmát a Habsburg-elnyomás váltotta fel. Eger várára is új korszak köszöntött, a pusztulás kora. Egy ideig úgy tűnik, hogy az elcsendesedett országban elvesztette hadászati jelentőségét, mert 1688. március 25-én a Szepesi Kamara adminisztrátora átadja jogszerű birtokosának, Fenessy egri püspöknek, hogy az egykori fényes gótikus palotában, amelyben nemrég még az egri pasák székeltek, berendezhesse rezidenciáját, és az 1552 óta romokban álló, fegyvertárnak használt székesegyházat újjáépíthesse.

3 A Haditanács azonban másképp dönt, viszszaveszi a püspöktől a várat, és 1688 júliusában már felszólítja a magyar udvari kancelláriát, helyeztesse karba az erődítéseket, amelyeknek még az 1596. évi ostromkor keletkezett sérüléseit sem javította ki teljesen a török, és amelyeket az oszmán birodalom hanyatlásával egyre inkább pusztulni hagytak, majd a felszabadító ostrom is megrongált/

1 A vár nem sokat változott a török uralom alatt. Lényegében megőrizte azt az alakját, amelyet a XVI. sz. 2. felében Ottavio Baldigara tervei alapján és Christophoro Stella művezetése mellett nyert. Említésre méltó török erődítménye csak a belső vár alsó kapujától jobbra emelt trapéz alaprajzú bástya, a mai Török-kert. A vár viszonylag hű képét adja Giacomo Rossi 1687-ben készült madártávlati metszete. Ezen szemünkbe ötlik a vár mindkét részében egy-egy minaretes dzsámi, a külső várban pedig egy épületcsoport, nyilván a janicsárok faházai, amelyeket Evlia Cselebi is említ. A belső várban csak a gótikus püspöki palotát, mostantól a császári erődparancsnokok szállását látjuk, a többi, ekkor még álló XV—XVI. sz.-i épületet és a székesegyházat a művész nem ábrázolja. A vár karbantartásáról, építkezéseiről a budai kamarai adminisztrációnak kell egri prefektusa útján gondoskodnia a gyéren befolyó jövedelmekből és a környező megyék jobbágyainak robotmunkájával, fmmel-