Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 5. (Eger, 1964)
Sugár István: A XVI. század második felének postája Egerben
idegenek, külföldiek (osztrák, olasz, német) voltak, mivel ebben az időben valamennyi magyarországi'posta idegen birtokában volt, — csak a nehéz és veszedelmes munkát végző postalegények voltak magyarok. Pozsony és Kassa, Kassa és Szatmár között is idegenek bírták a minden bizonnyal jól jövedelmező postaállomásokat!. 18 Mint láttuk, a fizetéssel mindig bajban volt a többi között, az egri postás is. hiszen sorozatosain ostromolta a kamarát esedékes fizetése kiutalása végett. Ez ebben a korszakban, sajnálatos, de hétköznapi jelenség volt. „Magyarország postamestere", Paár Péter, akinek hervadhatatlan érdemei vannak hazánkban a postai szolgálat kiépítése terén, nem egy esetben, — mint az uralkodóhoz írta 1576-ban „... sóikat fizetett már sajátjából is és máig sincsen ezen követelése kiegyenlítve ..." 19 Szuhay egri püspök, aki egyben kamarai prefektus is volt, a sok sürgetésre 1582-ben 1000 forintot utalt ki Paár Péter részére, a nagy hátralékban szenvedő postások számára, — közte minden bizonnyal az egri részére is. 20 Hogy meddig állott fenn az egri postaállomás, pillanatnyilag még nem tudjuk, 1582-ben, mikor még mint egri postásnak írja magát egy kérelmező, minden kétségen kívül működött. Ninesi kizárva, hogy egészen a török ostromig fennállott, hiszen éppen ebben, az időszakban, egyre élesebbé vált a helyzet a törökkel. E kor postája meglehetősen gyors volt, például levéltárban megőrzött levelek tanúbizonysága szerint, Pozsonyból csekély három nap alatt ért a levél Kassára! A leveleket távolabbra lovasposta, közelebbre pedig gyalogos vitte. A levelekkel télen-nyáron nyargaló postáslegények bizony nem kis veszélynek voltak kitéve útjuk során, ezért azután kellő fegyverzettel és lőszerrel voltak ellátva. 2 i A veszély olyan nagy volt, hogy ..országszerte senki sem lehetett biztos afelől, hogy ha a szomszéd faluba megy át, nem évek múltán tér-e csak haza, hai ugyan haza kerül,' miután megjárta a török rabszolgapiacokat, mint árucikk." 22 A Pozsony—Kassa —Eger postai útvonalba eső Bártfa város lakosai például panaszolják, hogy „ ... egy arasznyira sem mehet ki senki közülük a falakon kívül, ha csak életével nem akar játszani..." 2 ^ A XVI. század derék magyar postalegényei, dacolva az időjárás viszontagságaival és az ellenséges veszéllyel, rendületlenül futották útjaikat, róták a végtelen távolságokat, magukkal vive egy-egy vár, egy-egy város számára sorsdöntő levelet. Éppen ez adta meg az Eger várában is szervezett, postai összeköttetés történelmi jelentőségét. SUGÁR ISTVÁN JEGYZETEK: 1. O. L. A Nemzeti Múzeumból átvett iratok. Kamarai iratok. Fol lat. 1763. és 935. számok. Szádeczky Lajos: Erdély postái a nemzeti fejedelmek korában. „Közlekedés". 1889. évfolyam, 7. szám 15—16. o. 2. O. L. A Nemzeti Múzeumból átvett iratok. Kamarai iratok. Fol. germ. 772. és quart. 617. számok. 3. O. L. A Nemzeti Múzeumból átvett iratok. Kamarai iratok. Fol. germ. 772. Paár Péter főpostamester számadásai. 4. Ebben az időben e terület kikerül az ún. királyi Magyarország joghatósága alól és ott az erdélyi fejedelmek állítják fel jól működő futárposta intézményüket. Lásd: Szádeczky idézett munkáját.
