Katona Mária: Két évszázada Balmazújvároson - a balmazújvárosi németek története / Újvárosi Dolgozatok 5. (Balmazújváros, 1997)

42 A válság 1932-1933-ban érte el mélypontját; nőtt a gyermekhalandó­ság, csökkent a születések száma, a rossz termés növelte az adósságot. 1932. április 7-én egy ínségtüntetésre is sor került a községháza előtt. 1935-1936-ra talpra állt a község. A '35-ös statisztikai összeírás tájé­koztatást ad a birtokviszonyokról is. 10 8 A fent említett események idején is jellemző volt, hogy majdnem min­den német család rendelkezett kisebb-nagyobb földdel. Néhányuknak nemcsak Balmazújvárosban, hanem más községek határában is volt földje. Lengyel Imre írta 1936-ban: A német gazdák közül egynek van 120 holdja, 2-nek 100, 10-nek 70-80, 12-nek 50, 20-nak 30-40 holdja. 4-5 holdat majdnem minden német szerzett már magának, napszámból mintegy 100 család él. 10 9 Az idősebb generáció még ma is emlékszik rá, hogy a német Schilling, Csirkés - Hänlcel családok voltak a legmódosabb nagygazdák a Németfa­luban. A már szűk két évszázada itt élő népcsoport élete sokat változott az idők során, de sok tekintetben megmaradt néhány tipikus vonása. A kö­vetkezőkben erről lesz szó. Társadalom és hagyományok A Magyarországra érkező németek igen gyorsan alkalmazkodtak a helyi adottságokhoz. így történt ez a balmazújvárosiakkal is. Eredetileg is földművelők lévén, könnyen beleszoktak a mezőgazdasági jellegű község életébe. Másik főfoglalkozásuk az állattenyésztés volt. A kisszámú föld- s ház nélküli német cselédnek állt be nagyobb gazdákhoz, vagy pedig pásztor lett. Nemcsak a földek nagysága, hanem a lakóházak milyensége is jól mu­tatta a németek kedvező anyagi helyzetét. Hármas beosztású, frank jellegű

Next

/
Thumbnails
Contents