Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

III. 18. MA VAN AZ ELSŐ HALOTTUNK: HARTMANN PÉTER Elkísértem a temetőbe, vagy húszan voltunk. Sz. B. csinál egy koporsót, bevitték a kórházba. Nem olyan kórház ez, mint nálunk, csak olyan rögtönzött épület. Itt is priccsek vannak, semmi más. Az orvos is deportált, mint mi. Gyógyszer nincs. Egy magas hegyre kellett vinni a koporsót, alig bírták a bajtársai. Egy kis semleges fejfa. Nyugodjon, ha tud, ebben az elátkozott földben. Most már sok a beteg és a gyenge. Nagy a rémület, hogy nem érjük meg a háború végét. III. 24. Ma le kellett menni a bányába, a legmélyére. Nem is a nagyúton, hanem jóval távolabb egy kútszerűségen, létrán kellett lemenni. Bebújtunk egy szűk sávba, csak ülve fértünk benne. Úgy lapátoltuk egymás elébe a szenet tovább-tovább, míg a csilléig jutott. Nem akart senki a legbelsejébe bújni. Egy helyen olyan szűk volt, hason csúsztunk odébb. Ez pokoli kínzás, nem munka. Most káposztaleves van egy hónapig. Kaptunk nyolc darab mézest. Hogyan osszuk el tízfelé? IV. 2. Otthon húsvét van. Úgy dolgozunk, mint máskor. Sírva emlékezünk az otthoni ünnepekre. Szenvedve gondolunk a jó mákoskalácsra. Itt csak búzaleves és máléskenyér van. De jó volna már nekünk ez is, csak több volna. Olyan éhesek vagyunk, mint a farkasok. Mégiscsak ünnepelünk. Vettünk egy pár tojást. De minden nap nem futja erre. Egy napra 4 rubelt kapunk és fizetni kell az ebédért. Az egész napi élelem 8 rubel. 1 tojás 7 rubel, egy liter tej 20 rubel. Drága itt minden! Csak úgy tudunk venni valamit, ha eladjuk a ruhánkat. Sajnáljuk, mert nagyon olcsón veszik meg, de azt beszélik úgysem fogjuk haza vinni, mert elveszik tőlünk. Már Erzsike szvetterét is ellopta a lityi. Rossz lityink van nekünk. Tegnap is a szabadnapos lányok felöltöztek egy kicsit, kizavarta őket udvart takarítani. IV. 4. Ma is dolgoztunk fönn a csillénél. S mit látunk? Egy kőhajításnyira tőlünk magyar katonafoglyok. Pár nappal ezelőtt jöttek a mi bányánkhoz dolgozni. Nagyon sírtunk, amikor megláttuk őket, hallani az ismerős szavakat nagyon jólesett. Mert csak odaszóltunk, ők is meglepődtek. De a goromba katona hátba verte őket. Hátha a férjem is köztük van! Van olyan, aki a vőlegényét megtalálta. IV. 7. Ezen a héten is úgy szenvedtünk, mint máskor. Annyiból könnyebbedett, hogy enyhült az idő. De most meg le kell menni a bánya legmélyére. Olyan 25