Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)
Tartalom
Sokan próbáltak azokban a napokban, s később is segíteni, „jogorvoslatot" keresni. Nádudvar község elöljárósága például a következő levelet küldte az ílispánnak: „...mellékelten beterjesztem a Nádudvar községből a balmazújvárosi internáló táborba, majd onnan ismeretlen helyre elszállított színmagyar állampolgárok kimutatását s jelentem, hogy a kimutatás összeállításakor a magyarság elbírálásánál a legkörültekintőbben és törvényeink értelmében jártam el. Abban az időben, amikor az elöljáróság súlyos kényszerítő körülmények miatt ezen magyarok összeírására és kiadására kényszerült az orosz csapatok bevonulása után mindenütt fellépett lázas életforma megakadályozott minden, ezek kiszabdítására, illetve visszahozatalára irányuló kezdeményezést és intézkedést. Ennek ellenére az elhurcolás után következő közvetlen éjszakán egész éjszakai munkával az elöljáróság beszerezve minden elhurcolt magyar származását igazoló okmányokat Balmazújvároson ezzel felszerelve megjelent, de az ottani táborparancsnokságnál csak részbeni eredményt tudott elérni. Később az elöljáróság összeköttetést keresett az illetékes minisztériumokkal, melynek eredményeként az orosz katonai parancsnokság az elhurcolt 98 egyénből 48 személyt tartott vissza, a többit állítása szerint visszaengedte. A valóságnak ez azonban annyiban nem felel meg, hogy a táborban az összeírás alkalmával 20 fő nem került meg (az összehívást valószínű nem hallották) így Nádudvar községből ténylegesen nem 48 egyén, hanem 68 egyén van távol. Hogy ezen színmagyar egyén elszállításával kapcsolatosan az elöljáróságnak semmiféle politikai érdeke nem volt és ezzel kapcsolatosan politikai pártnak vagy egyesületnek kényszere, illetve nyomása alatt nem állott, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Nádudvar községben domináló mindkét politikai párt az elhurcoltak színmagyar származását szintén igazolja és az elszáüítottaK hazahozásának ügyét teljes egészében magáévá tette és szívén viseli. Nádudvar község egész lakossága nevében kérem Alispán úr feltétlen támogatását és remélni merem, hogy Alispán úr magáévá téve Nádudvar község eme tragikusan súlyos problémáját hivatali tekintélyének egész súlyával oda fog hatni, hogy eme ártatlanul elszállított egyének igazolásuk után a legrövidebb időn belül hazatérhessenek otthonaikba." 4 6 S, bár Veres Péter úgy gondolkozott - mint írja —, hogy „a forradalom győzelmének mindent alá kell rendelni - mindent és mindenkit . . s hogy „mi onnan (a Szovjetunióból, P. J.) a megváltást, a szabadítást vártuk, és ösztönünk elhárított minden tudni nem jó, nemszeretem dolgot" 4 7, mégis felkereste a deportáltak érdekében Rákosi Mátyást, aki már „akkor úgy tartotta magát, mint a hatalom igazi és legfőbb birtokosa." 4 8 De - írja - „amikor komolyabb ügyekre akartam fordítani a szót, például a falumból elvitt emberedre és egyéb közérzetrontó dolgokra, kitért a felelet alól." 4 9 15
