Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

Leiter Imre 1945. január 3-tól 1949. november 29-ig voltam hadifogoly. Az öcsémmel az építőiparban dolgoztunk. A munkahelyünk négy kilométerre volt a lágertől. A lágerben a hangulat nagyon nyomasztó volt. Nem tudtuk mikor lesz vége. A háború befejezésével jelszó lett: „Szkora pojgyes doma".

5

7 A mi esetünkben a gyors hazatérés öt év múlva valósult meg. Minden cselekedetünk és gondolatunk az volt, innen haza kell jutni. Szomorúan vettük tudomásul; hogy 1947-től a magyar deportáltakat folyamatosan hazaengedték, de mi még maradtunk. Azt mondta a századparancsnokunk, hogy a mi nevünk nem szerepel a listán. A deportálásból hazaérkezők még hónapokig nem tudtak visszarázódni az élet normális menetébe. Az utcán folyton hátrafele néztek, nem jön e utánuk fegyveres őr. Sokan belebetegedtek az evésbe. A sok éhezés és egyhangú táplálkozás után nem győztek „falni". A családjukon kívül senki nem törődött velük. Bekapcsolódtak az itthoni munkába és igyekeztek elfelejteni a keserves éveket. Van olyan család, ahol egész életük során egyszer beszéltek csak gyerekeiknek arról, ami a felszabadulás után történt velük. Ennyi év távlatában is van aki nem akar nyilatkozni. Félnek. Nem tudják megmagyarázni félelmük okát, csak annyit mondanak: ki tudja milyen világ lesz még. A nyilatkozó személyek úgy járultak hozzá e könyv kiadásához, ha annak amit elmondtak semmi következménye nem lesz. Ezt mindannyian reméljük. A szerzők szándéka volt a deportáltak teljes névsorát is közzé tenni, de sokan az érintettek közül a bennük élő félelem miatt ehhez nem járultak hozzá. 37