Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

VI. 16. Mindenkinek megnézik a csomagját. A lityi és a Schlenk elveszi, ami neki tetszik. Bottal kergetik ki az embereket sírt ásnij mert nem bírják még azt sem. Nagyon köves a talaj. Aki pedig még bírja magát, dolgozni jár. VI. 20. Hárman kapunk egy kiló kenyeret. Madzaggal osztom szét. A cimbora B. J. panaszkodik, neki sosem jut a középső része. így aztán minden harmadik nap övé lett a közepe. Később öt felé kell vágni. Vigyázunk nehogy egy morzsával is több jusson valakinek, mert még az is számít. Ezen sok a vita. Hogy mennyire küzd az ember az életéért! VI. 24. Kenyér nincs. Megpróbálunk kotyvasztani ezt-azt. Csalán levest főzünk, ki mihez jut. A kályha nevű alkotmányon nem fémek a kotylikok. Veszekedünk, ki következik feltenni. Észre veszi a Schlenk meg a lityi. Nagy husánggal lesöpörnek minden köcsögöt. VI. 26. Ez a nap is olyan, mint a többi. Éhes mindenki, főzni nem lehet. Akinek még van ruhanemű nagyon olcsón tudja eladni. Egy palacsinta 25 rubel. A berkenyei lányok is vetkőznek erősen! Nincs már kilenc szoknya! VI. 28. Nem tudom ki szerkeszti a dalokat, verseket. Találnak itt ki mindent az emberek. Hajnalodik, közeleg a reggel. Jön a szakasz káposztalevessel; A kása meg kék, mint a szeder. Azt is ritkán kapja az ember. Legalább csak eleget ehetnénk belőle. Kenyeret már két napja nem kaptunk. Nem csoda, ha korog a gyomrunk. Az éhségtől már alig látunk. A káposztáié csak átszalad rajtunk. Nem győzünk a WC-re szaladgálni. Ha még sokáig Krasznalucsba leszünk, Nem lesz már, amit magunkra vegyünk. Nem marad más csak a Sztálin ruhája, Mert a mienk kell a kusájra,

56 Ha nem akarunk éhen elpusztulni. 29