Pozsonyi József szerk.: A jobbágyvilág és a szabadságharc emléke Balmazújvároson / Újvárosi Dolgozatok 3. (Balmazújváros, 1988)

amit a múlt évben bontottak el az állomás mellett. Valószínűleg a kiskastély udvarán lévő, jelenleg gabonamagtárnak használt épület is ilyen lehetett. A nyomtatást részében végezték. A szelelésre már nem emlékszem, hogy hogyan történt. A részelés rendesen estefelé történt. Vékával mérték a szemet. Csapófával csapták le a tetejét a vékának. Semsey Andor gróf

3

6 gyakran ott volt a nyomtatásnál, szelelésnél. Hátratett kézzel, lovagló ostorral sétált a munkások között. Ha részelésnél is ott volt, akkor nemcsak minden hetedik véka lett a munkásoké, mint ahogy szokás volt, hanem minden harmadik vagy negyedik véka. Az ispán figyelmeztette a grófot, hogy csak minden hetedik a munkásoké, de „ne beszéljen" figyelmeztetéssel a gróf rácsapott a nála levő ostorral a lecsapott vékára, s „munkásrész" szóval kijelölte a tetszése szerint, hogy ez a munkásoké. Később az ispán megkérdezte a munkásoktól, hogy „szeretnék, ha a gróf úr részelne mindég", de azért nem mérték vissza a gróf által kiméretett nagy menynyiséget. Úgyhogy azután a munkások lehetőleg akkor részeltek, ha a gróf ott volt. (22.) Szőlőművelés, szüret Nagyapámnak az öregkertben volt a szőlője. Pajtája volt s alatta pince. A szüret nagy esemény volt a faluban. Sokszor két nap is tartott a szüreti mulatság. Rendesen birkát vágtak, kalácsot sütöttek. Zene szólt a szőlőben. Minden pajtánál megálltak a mulatók, és ezért volt az, hogy két napig is tartott. A bort állandóan a szőlőben lévő pincében tartották. Itthon a háznál csak kisebb hordóval tartottak, de a leggyakrabban kulacsokkal hordták haza. Ez a bor* hazahozatal eseményszámba ment. Kint a pajtában a tűzhely körül ülve, pipázgatva, borozgatva beszélgettek. (16.) Jószágtartás, takarmányozás A mainál sokkal kevesebb volt a szántóföld, s kevesebb termény is termett, mert a földet nem tudták úgy megdolgozni, 29