Pozsonyi József szerk.: A jobbágyvilág és a szabadságharc emléke Balmazújvároson / Újvárosi Dolgozatok 3. (Balmazújváros, 1988)

az időben nem volt nehéz háztelekhez jutni. Itt a szomszédunk elhagyott telek volt. Nagyapámék használták. Az uraság embere egy kotlóalja csirkéért adta oda valakinek. Apám meg egy rúgott borjút

3 kapott azért a portáért. (3.) Elődeim 1764-ben a sváb telepesekkel jöttek Újvárosra. Elébb Szoboszló alatt sátoroztak, később Böszörmény alatt. Vallásuk miatt üldözték ki őket Németországból. Újvárosra az akkori uraság telepítette le a németeket. Voltak köztük jobbágyok, zsellérek. Nagyapám zsellér volt, úgy tudom, csak 48 után maradt a nevére 1 hold föld, mert lovas zsellér volt, ezzel szolgálta az uraságot. Hetenként kétszer jártak robotba. Ez nem tetszett a németeknek, mert úgy emlegették, hogy Németországban már nem volt robot. Minden után tizedet kellett fizetni. A juhok legelője után is minden tizedik bárányt, ha az uraság legelőjén legeltek. A juhokat télen az udvarokon, utcákon tartották, ott etették még a csikókat is. A jószágtartó gazdahelyeken a Németfaluban is mindenütt voltak tüzelős ólak. Itt tanyáztak, barátkoztak egész télen. Ilyen tanyázó hely volt a malmoknál, külön tüzelő hely volt, ahol várakoztak a lisztre. Egy-egy kötés szalmát kellett vinni. Nagyon megszidták azt, aki kevés szalmát vitt. (12.) Lóháton járta be a falut az uradalmi hajdú és mindenütt elmondta, hogy mikor lesz a heti robot. Eleinte hetenként két nap volt. 1834-től hetenként egy nap. A telkes gazdákat és a házas zselléreket télen is jól kihasználták. A Hegyaljáig el kellett menni az uraság részére borért. A Semseyeknek Mádon volt szőlőjük. Oda kellett menni borért. Irigyelték a nagyapám sorsát a jobbágyok, mert jobb dolga volt, mert az uradalmi cselédeknek a vármegye sem parancsolt. M'ndenük megvolt, jól éltek. Mádon lett beteg, télen lrdegben boíH hoztak. Megfázott. Betegen hozták haza. Különben itt is volt szőlője a földesúrnak. A dézsmát a Kárhozott halomban levő pincébe kellett hordani. Sokat megátkozták azt a pincét, azért nevezik Kárhozat halomnak. Különben ezt a nagy dombot elődeink kosárral hordták.

4 Telkes gazdának, úgy tudom, 26 hold szántóföldje, 8 lábas jószágra való legelője volt. Kaszáló is volt, de ez a legelőn volt. A házas zsellérnek csak belső telke és egy lábas jószágra való legelője volt. (6.) Nagyapám Harangi Sándor uradalmi hajdú volt. Az 1790-es években született. 1812-ben lett katona. Mikor megszabadult 4