Pozsonyi József szerk.: A jobbágyvilág és a szabadságharc emléke Balmazújvároson / Újvárosi Dolgozatok 3. (Balmazújváros, 1988)

urasági hajdú volt. Nagyapámnak az volt a teendője, hogy 600 zsellért szólított robotra, s egy könyvbe beírta, hogy ki hány nap robotot teljesített. ... Abban az is benne volt, hogy egyegy zsellérnek 1—1 legelője volt. Őket illette volna a mai Magdolna legelő. A jobbágyok legelője a telekföld két falu felőli dűlője lett volna. A zsellérek 1—1 forintot adtak össze, úgy pereltek, de egy éjszaka Halász Gábor bíró meg a többi megbízott eladták a zsellérek ügyét, így az egész lakosság közösen használta a legelőt. A mai Telekföldet Mária Terézia urbáriumának hívták a jobbágyok. Mikor 48-ban a jobbágyfelszabadítás meglett, a zsellérek is azt a földet tartották meg, amelyikben éppen dolgoztak. így sok igazságtalanság is történt, mert a jobbágyok közül voltak, akik kimardtak. (4.) János bátyámnak a robotkönyve is megvolt, a gróftól kapták. Most veszett el a háború alatt. Szép kis könyv volt. Az volt benne, hogy mennyi robot jár a lányoknak, asszonyoknak, a lóval, szekérrel mennyit kell az uraságnak dolgozni. Minden kilencedik dézsmát

5 az uraságnak kellett adni mindenből. Még a borból is. Az uraság szőlője a Bánomkertben volt. (31.) Dézsma Nagyanyám 48-ban 13 éves volt, nagyapám pedig 18 éves volt. Mi volt 48-ban, arról nem sokat tudok mondani. A szépnagyapámék is, nagyapám is jobbágy volt 48-ig. Állandóan fizették a dézsmát. A dézsma búzát a kis kastélyba kellett vinni, a bort meg a szőlőben lévő nagy pincébe. Minden 10 akó borból egy akó volt a dézsma. A pince még ma is megvan, de Hegedűs György kiszedette belőle a téglát és csak az üreg van meg. Ugyanis a szőlődomb az ő birtokát képezi. (25.) Büntetés A község bírájának elég nagy hatalma volt. A botbüntetés volt a leggyakoribb büntetés. A deres meg a bikacsök még 5