Vajda Mária: „Egri legény balladája” Balmazújvároson / Újvárosi Dolgozatok 2. (Balmazújváros, 1978)

A Nagytanyasi határ közelibe, Gémeskút van egy kis erdő szélibe. Lakatos Sándor feláll a szélire, Beleugrik három öles mély vízbe. Újvároson szipen szól a nagyharang, Temetísre húzza a harangozó. Egri legínyt kísérnek a sírkertbe, Ki magátul az életit elvette. Édesanyám sirathatsz mán engemet, Idegen főd szíjjá meg a testemet. Tik is sirassatok egri kisjányok, Én mán többet tihozzátok nem járok. J = 76 Szabadon / r 0 M • ' f . w> N M V -v M H J— R —

m—d L-J 7 ( m - de ) A Nagy-ta-nya kör-nyes-kö- rül ko-szo-ru^ I i r f r ( de ) A lat-ta egy eg-ri le-g'iny szo-mo-ru. A - ras - sa a Lis-tyanDe-zsö bú-zá-jat, m * 0 r- J — W . M N..I 1 Ü é-4 í 1 I 1 .1, Hei, de szi-pen pen-ge - ti a ka-szo-jat A ballada lényegében ugyanabban a formában vagy egészen csekély — egyegy szóbeli — eltéréssel ismeretes a falu hagyományában. A ballada keletkezésével, kialakulásának hátterével kapcsolatban a következőket mondhatjuk el. A balladai esemény Balmazújvároson valóban megtörtént. Az öngyilkos legény, Lakatos Sándor ténylegesen létező személy volt,