Vajda Mária: „Egri legény balladája” Balmazújvároson / Újvárosi Dolgozatok 2. (Balmazújváros, 1978)

Vajda Mária „Egri legény balladája" Balmazújvároson A XIX. század második felétől kezdődően jelentős számú helyi keletkezésű balladára figyeltek fel a népköltészet kutatói. Ezek az újstílusú balladák többségükben megmaradtak abban a közösségben, azon a szűkebb területen, ahol keletkeztek. Néhány ezek közül — többnyire ponyvái úton, históriások révén — országosan ismertté, az egész magyar nyelvterületen elterjedtté vált. A nagyszámú helyi keletkezésű balladák vizsgálata rendkívül fontos eredménynyel szolgál a balladák kialakulására, a folklorizációs folyamatokra, a hagyományban való fennmaradás tényezőire, valójában mindazokra az okokra, amelyek eredményeképpen a ballada létrejött.

1 Helyi keletkezésű balladáink többnyire valamilyen szerencsétlenségről, szerelmi históriáról, gyilkosságról szólnak. Az ilyen események általában mélyen megrázzák a közösséget, hosszú időn át foglalkoztatják, s a prózai hagyományban évtizedeken át megmaradnak. Ha a közösségben olyan kiváló nótafa individuum van, aki az eseményt epikai megformálásban, valamilyen már közismert dallamra applikálva fogalmazza meg és adja elő, akkor a lehetőség megvan arra, hogy a népköltészetben, mint helyi balladai variáns fennmaradjon. Egy ilyen balladát szeretnénk az alábbiakban bemutatni. A ballada, amelynek az „Egri legény balladája" címet adtuk mindössze két településen, keletkezési helyén, Balmazújvároson és Egerben ismeretes. Mindenekelőtt, lássuk a ballada dallamát és szövegét, amelyet özv. Kányási Istvánné, Szabó Mária 76 éves balmazújvárosi parasztasszony énekelt el 1975-ben. A Nagytanya környes-körill koszorú, Alatta egy egri legíny szomorú. Arassa a Listyán Dezső búzáját, Hej, de szípen pengeti a kaszáját. Kisütött a nap az egri legínyre, Lakatos Sándor el van keseredve. Nem tudott a dűlt búzában haladni, Azír akar minden áron meghalni. 1 L. pl. Vikár Béla: A „Szűcs Marcsa" balladáról. Ethn., XVI. évf. (1905.) 273. 337.; Takács Lajos: Históriások, históriák (Budapest, 1958.); Kriza Ildikó: A mezőgazdaság kapitalizálódásának visszhangja népköltészetünkben. In: A parasztdaltól a munkásdalig (Budapest, 1968.) 229—250. 3