Vajda Mária: „Egri legény balladája” Balmazújvároson / Újvárosi Dolgozatok 2. (Balmazújváros, 1978)
a legényavatáson túl, a házassági szándékkal kapcsolatban is szerepel. így pl. az egyik Heves megyei népdalban, mutatva az aratásnak a paraszti közösségben betöltő értékmérő szerepét: Ki az ősszel meg akar házasodni, Az Alföldre menjen a le aratni. Aki onnat meghozza az egész részt, Az érdemli meg a barna menyecskét, A szép barna menyecskét. 4 6 Mint fentebb már említettük, az egri legény története eddig csupán két településen ismert: Balmazújvároson és Egerben. Egerben azonban már csak passzívan él, de ott is csak a város Hatvani hóstya I. fertályában élő 65 éven felüli korosztályban. Ez a szűk réteg hallotta a balladát, tud a főszereplőjéről, cselekményéről, a tragédiát előidéző okot megjelenítő két sort idézni is tudja, anélkül azonban, hogy képes lenne az egész balladát reprodukálni: Nem tudott a dűlt búzában haladni, Azért akart minden áron meghalni. Balmazújvároson a balladát passzívan ismerők száma jóval nagyobb és életkoruk szerint is fiatalabbak, mint Egerben. A ballada szövegét és dallamát teljes egészében visszaadni Balmazújvároson is csak kevesen tudják. Az aktívan ismerők előadásában variáció nélkülinek mutatkozik. Veres Péter, aki több írásában megemlékezik erről a balladáról, az „Aratás költészetéről" című munkájában így ír: „Az agrárkapitalizmus későbbi korában, a százas aratócsapatok ajkán már kevés új dal születik az aratásról, s ha igen, azok is olyanok, mint a saját falumban keletkezett Egri legény nótája, amelyik sok-sok strófában azt énekli meg, hogy a fiatal egri legény, aki először szerződött el egészrészes aratónak, nem tudott a dűlt búzában haladni, azért kellett egy legénynek meghalni. Úgy is kezdődött a nóta, hogy A nagytanya köröskörül koszorú, Benne egy szép egri kislány szomorú, Nem tudott a dűlt búzában haladni, Azért kellett a párjának meghalni." 4 7 A Veres Péter által közölt kezdő strófa nem egyezik az általunk gyűjtött ballada kezdő versszakával. A Veres Péter-i közlésben sokkal nagyobb balladai tömörítéssel találkozunk. A szöveg eltérés arra enged következtetni, hogy a ballada variálódott. Ezen az egy adaton kívül azonban nincs más adatunk ennek bizonyítására. Annak ellenére, hogy Veres Péter szerint: „Még azon a nyáron nótába tették és már nemsokára mi falusiak is megtanultuk, de félország munkásai is énekelték" 4 8 — nincs tudomásunk arról, hogy a már említett két településen kívül, másutt is ismerték volna ezt a balladát. A balladát ismerő közösségekben nem a ballada, hanem a balladához kapcsolódó történet variációival találkozunk. 46 Katona Imre: A mezőgazdasági munkásság dalai. In: A parasztdaltól a munkásdalig. (Budapest, 1968.) 67. 47 Veres Péter: Az aratás költészetéről. In: Útközben . (Budapest, 1954.) 157. 48 Lásd 47. jegyzetet 12
