Szeifert Imre: Ragadványnevek Balmazújvárosban / Újvárosi Dolgozatok 1. (Balmazújváros, 1977)

Néma Kovács József. A gyerekei közül több süketnéma volt. Néma Szabó József. Süketnéma volt. Néma Dobi Bálint/Ugyancsak süketnéma volt. Bürbajuszú Kecskés István. „Olyan jánykípű ember vót, nem vót se szakálla, se bajusza." Bürbajuszú Tar Gábor. Felnőtt korára is csak néhány szál pehely nőtt a bajusza helyett. Töksi Király István. Gyerekkorában csúfolták, mivel olyan nagy töksifejű gyerek volt, rajta is maradt. Sete Lajter Péter. Bal kezes (sete) ember volt, nevét a fiai is örökölték. Csorba Lajter Ferenc, Csorba Lajter Imre. Az apjuknak csorba volt a foga, és innen nevezték el őket csorbának. . -. Piciszájú Tar József. Rendellenesen kicsi szája volt, ezért ragadt rá a név. Kacska Kecskés József. Az egyik kezéről leszecskázta az ujját. \ Döce Nagy Imre. Gyerekkorában csípőficamos volt és emiatt csak döcögve tudott járni. ~V Döce Kányási Sándor. Az egyik lába rövidebb volt, mint a másik, és emiatt nevezték el döcének. i Gacsos Szabó József. Az apjuknak hibás volt a lába. „Gácsos" volt, és a fiait is így nevezik. Dadogós Szeifert Ferenc erősen dadogott, nehezen érthetően beszélt. Kancsi Tar István. A fél szeme hibás volt, úgy elhúzódott, mintha kacsintana. A fiát is így ismerik. Csonkafülű Prém János. Több mint valószínű, hogy paralízises betegség nyomaként csonkák a fülei. Silda Dobi István. Gyenge volt a szeme, emiatt mindig összehúzott szemmel, „sildán" nézett. Recsegő Ecsedi József erős, éles, recsegő hangon beszélt, harapta a szót. Rekedt Harangi István torokhangon beszélt, mintha állandóan be lett volna rekedve. Szúnyog Szarvas József. Olyan sovány volt, mint egy szúnyog, nevét a fia is örökölte. 13