Szeifert Imre: Ragadványnevek Balmazújvárosban / Újvárosi Dolgozatok 1. (Balmazújváros, 1977)

Testi fogyatékosságból eredő ragadványnevek Kilerlcujjú Árva Péter. Az egyik kezéről hiányzott egy ujja. Ragyás Béke Ferenc. Gyermekkorában himlős volt, és felgyógyulása után ragyás lett az arca. Üvegszemű Bereczki Gábort nevezték „Vak Bottyánnak" is. A félszeme üvegből volt. Púpos Csige József. A hátgerince annyira elferdült, hogy púp lett a hátán. ígettkípű Csige János. Az arcán nagy foltokban olyan színváltozás volt, mintha megégett volna. ígettkípű Eszenyi Sándor. Forradásos, májfoltos volt az arcbőre. ígettkípű Dobi István. Kicsi gyerekkorától kezdve nagy piros folfok voltak az arcán, ezért nevezték el égett képűnek. Vak Tar József. Az egyik szeme hibás volt, nem látott vele. Vak Tóth Bálint. Tar Józsefhez hasonlóan félszemű ember volt. Görbelábú Gém Gergely. Gyerekkorában angolkóros volt, és nagyon meggörbült a lába. Görbelábú Ferenczi István. Feltehetően ő is angolkórban szerezte hibás lábalakulását. Sánta Gém Ferenc. Gyerekkorában paralízises volt, és a lába elnyomorodott. Vak Berzéki János. Hiányzott a fél szeme. Vak Molnár Ferenc. Rossz szemű, gyenge látású ember volt. Sánta Kecskés István. Az I. világháborúban elveszítette a fél lábát. Sánta Harangi József. Rövidebb volt az egyik lába, ezért sánított. Sánta Németi Gábor. Harangi Józsefhez hasonlóan az egyik lába rövidebb volt. Kacska Koroknai Gábor. Az egyik kezén az ujjai el voltak nyomorodva. Kacska Kertész László. Az egyik kezéről a szecskavágó levágta az ujjait. Kacska Szabó Imre. A könyöke megsérült, és attól kezdve elnyomorodott a keze.