Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Gondy és Egey fényképészműterme a Teleki (Szent Anna) utcán

rúig működik lovag Chylinski György, aki már hivatalos megrendeléseket is teljesít a város vagy a Csokonai-kör részére. 306 Szintén több mint tíz év adatik a festőművészből amatőr, majd mű­termes fényképésszé lett Gondy-tanítványnak, Kiss Ferencnek, aki a debreceniek közül, riport­képei révén, először nyert állandó helyet az or­szágos lapokban. 307 1899-ben egyszerre 7 fényirda működött a városban, 308 a XX. században pedig szinte minden évben új műterem nyílik - igaz, egyik sem hosszú életű: ha még abban az évben meg nem szűnnek, négy-öt évnél hosszabb ideig nem bírják a versenyt. Kitartóbbnak bizonyul az 1901-ben Nagykárolyból ismét átránduló, ezúttal kilenc évig maradó Spuller János, és a tíz évet itt dolgozó Némethi József. 309 A világháború előtti korszak, még Gondyéknak is versenytársat jelen­tő, legkiválóbb debreceni szakemberei Ruzicska Gyula, aki 1903-ban nyitja meg 1917-ig üzemelő műtermét és szakboltját, illetve Letzter József, aki életének Debrecenben töltött 10 éve alatt a város szellemi életének központi alakjává, sőt, mozgatójává nőtte ki magát; 310 és jelen vannak már az olyan „szakképzett amatőrök" is, mint Haranghy György. 311 Miközben Gondy is mindent megtett a közönség kegyeinek kielégítéséért, ha másnál látta ugyan­ezt, ha valakit „reklámozáson kapott", rögtön szóvá tette - a század végére olyan régen és olyan rutinosan gyakorolta már mesterségét, kuncsaft­jainak jól bejáratott köre pedig olyannyira elké­nyeztette, hogy elfelejtette, neki kezdetben miért GONDY ÉS ECEY nem volt szüksége reklámra. „A hó emléke is újdonság, és szörnyen vonz a csábos kirakat felé. Nem úgy vonz nyáron Halász fényképész kirakata, midőn vattával kibéleli és ha most éjjel akar fotografálni, midőn nappal nincsen dolga, hát ez is csak specialitás" 312 - írja, máshol meg: „Ilyenkor [üzletnyitáskor] persze a nagy lepedő plakát (á la Papp Albert) a renommé fullajtárja, mert úgy mint a Vezúv okádja a láva­ordókat". 313 A kitüntetésekre, címekre és rangokra különösen haragszik: „Elképzelhető most az a vastag fürolás és blamázs, midőn a főrendőrség elhiszi a plakátnak, melyen Knebel fényképész 26 rendjelt hirdetett és ő maga, a hirdető, alig van a 30 éven túl. Tegyük fel, hogy minden alkalommal volt kiállítás és minden alkalommal lett kitüntet­ve, akkor el kell hinnünk, hogy már a bölcsőben vette neszét az első sárga éremnek; és ez mind a cs. és kir. udvari cég alatt történhetik. (...) Nem csoda aztán, ha e ködös borongós időben Knébel csak Nébel-nek olvasható". 314 - Hasonlóképpen fricskázza meg az „ellenállhatatlan Chilinsky lovagot, a közkedvelt fényképpedrőt", 315 a ko­lozsvári Dunky testvéreket, akiket címeik miatt meggyanúsít és emiatt sajtóvitába keveredik, 316 kenyérféltésből megpróbálja befeketíteni Egey Istvánt is, 317 és általában, kárhoztatja a fényké­pészek fölöslegesen nagy számát, akiket szerinte Amerikában fazekasnak csúfolnak, mert any­nyian vannak, mint valamikor azok voltak. 318

Next

/
Thumbnails
Contents