Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Egey István (1828-1895) és Egey Imre ( 1843-1911)

Metszet Gondyék képe alapján a Csokonai-síremlékről, 1871 modell karakterével nem sokat törődött a fényképész; eldönthetetlen, mikor melyikük. Kívánságait teljesítette ugyan, de ha nem voltak ilyenek, igyekezett a feladatot rutinból megoldani, ugyanazon oszlop vagy szék mellé állítva lefényképezni az egymás után következő kuncsaftokat. Pedig az elhivatott fényképész éppen az élő alakok fényképezésénél érvényesíthetné leginkább a szépérzékét, hogy képei valóban művészi termékek legyenek - mondja Sárffy Aladár - azáltal, hogy a modell legmegnyerőbb állásának megfigyelésével kidomborítja, megragadja annak jellemét. A jellemet pedig az is kiemeli és mintegy illusztrálja, ha a fényképész eltalálja, milyen dísztárgyak és hátterek fognak illeni az adott karakter kifejezéséhez; „az állítás milyenségéhez, a korhoz, GONDY ECEY 83 nemhez, főleg pedig a társadalmi álláshoz kell szabni alakjaink holt környezetét".

250 „Ha van [a fényképészben] egy kis művészi ambitio, ha nem csupán robot munkát végez, mely ihlettségének érzelmét egy pillanatra sem hevíti fel, hanem ha magában érzi, hogy neki a szép munka gyönyör s foglalkozása oly életcél, melyen műérzékével csüng: akkor alkotásai is szépek, sőt nem ritkán tökéletesek lesznek." A „jellemzetes állítás" megragadásához azonban türelem kívántatik, amely a legszükségesebb tulajdonság e mesterség sikeres végzéséhez. 251 Mert milyen a jó fényképész? „Angyali türelemmel, sok elnézéssel, gorombáskodásra elkészült kedéllyel, bizonyos fokú érzéketlenséggel, széles körű tapasztalattal és sima modorral kell bírni a fényképésznek, ha a sokféle kaszttal való érintkezésben a súrlódásokat lehetőleg kikerülni akarja. A ki önfejű és nézetéből semmit sem akar engedni, aki bírálatot nem fogad el szemtől-szembe, védeni sem tudja magát, mert rábeszélő erővel nem rendelkezik, hogy meggyőzzön valakit; a ki heves, indulatos, és minden kicsinységért annyira felpattan, hogy méregbe jön és annyira elfeledkezik magáról, hogy szelíd bánásmód helyett nyersen válaszol; a ki nem tanult meg az élet iskolájában az emberek gyöngeségeivel simán elbánni és hízelgéshez, mézes-mázos nyájaskodáshoz, üres phrazisokhoz, bókoláshoz éppen semmi tehetséget nem érez magában: az ne