Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
A fényképész szerepei - Mi, polgárok
GONDY ÉS ECEY 13-án hősi halált halt a lengyel fronton. 189 Gondy Klára ekkor volt 22 éves - soha nem ment többé férjhez. Gondy Károly szerencsére már nem érte meg ezt az újabb csapást, nem tapasztalhatta meg egész életművének, reményeinek szertefoszlását, annak a lehetőségét, hogy emlékezete legalább a saját családjában fennmaradjon. Jóna Dániel, Komlóssy Arthur, a nagy emberek halálakor oldalnyi nekrológokat, méltatásokat közölnek a lapok: amikor Gondy Károly 1912. január 17-én, 76 éves korában, apósa házában, végelgyengülésben meghal, egyetlen újság közli csak a formulára írott családi gyászjelentést, mely még azt sem említi meg, hogy az elhunyt fényképész volt: csak a személyes veszteséget siratja. 1 '" 1 Debrecen városa azonban nem gyászol: a temetés január 20-án, Gróh Ferenc prépost-plébános segédletével, egyedül a család részvételével zajlott a Szent Anna utcai katolikus temetőben. A temető felszámolásakor, az 1930-as években, a fényképész sírkövét és földi maradványait, talán mert már senkinek nem volt se fontos, se ismerős, nem vitték át az új köztemetőbe, így az is megsemmisült. A nagy emberek méltatóinak van mivel megtölteniük az oldalakat: hiszen ők éppen azáltal lettek nagyokká, hogy életük során szorgalmasan gyűjtögették azt a társadalmi tőkét, amely a felemelkedésnek, a tekintélyszerzésnek elengedhetetlen eszköze, amely alapján majd emlékezhetnek rájuk; ők tudták, hogy a puszta név, a család nem elég a fennmaradáshoz, még ha a tettek bátorságához támaszt is nyújt. A nekrológok nyilvános tettekről szólnak; ezek az emberek széles társadalmi viszonyokban élőkként mutatkoznak meg: tagok voltak és elnökök, díszvendégek és meghívók, alapítók és ötletgazdák, leleplezők és rendezők, adakozók és felülfizetők, bálozok és felvonulók; elmondhatták róluk, hogy „városunk felvirágoztatása volt tetteinek rugója és célja" és „minden gondolata Debrecené volt és minden cselekedete Debrecen város javára szolgált". 1 '" Egyszóval: felvilágosult, modern polgárként igyekeztek viselkedni, akik munkájukkal nemcsak saját, személyes boldogulásuk alapját rakták le, hanem már a kultúra, a szórakozás, a beszélgetés fórumainak, nyilvános, városi tereinek megteremtésére is igyekeztek áldozni: egy nyitottabb, élhetőbb várost akartak maguk után hagyni. A kedvezményezett mindebben a közösség volt, nem saját maguk, nem a nimbusz miatt tették, amit tettek, hanem velük született, illetve tapasztalat kiváltotta igényből. Még Jóna Dániel is, akit sokkal inkább szorított a cívis hagyomány, mint a polgárosultabb, értelmiségibb Komlóssyt, a maga fontolva haladó módján ő is taszított a város haladásának szekerén, ő is több volt asztalcsapkodó mameluknál, hiszen, a maga szempontjából, a jobbítás iránti meggyőződéstől vezetve dolgozott. Gondy Károly azonban - noha talán nevének megemlítését megérdemelte vol-
