Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, debreceniek

GONDY ÉS EGEY határozza meg, sorolja be és állapítja meg hovatartozását, mint bármely szándéknyilatkozat, öndefiníció alapján.

98 Márpedig Gondy mondhat akármit, ha német ruhában jár, fellépése túlságosan, indokolatlanul és megalapozatlanul magabiztos, és modora fölényes. A külső szemlélő, a közönség számára ennek az embernek még nincsen életrajza: motivációi, szándékai, családja, származása, múltja és jelene: csak látványa van. Miután pedig a sajátos megjelenésű egyénnek többnyire eleve sztereotip kategóriákat tulajdonítanak, eleve hátránnyal indul, (hát még ha ezt tetézi is viselkedésével): ezek a sztereotipiák nem válnak a javára.

99 A debreceni szokásokat még nem teljesen ismerő, be nem illeszkedett idegen külsőre is az: német ruhában jár, a pesti divatnak megfelelően. Pesten „németnek" kellett lennie, hogy ne legyen feltűnő - Debrecenben éppen emiatt tűnik ki. A kiéneklés Pesten nem eshetett volna meg rajta, így kezdetben Debrecenben sem érzékelte külső megjelenésének stigmatizáló hatását, ezért sérti annyira, amikor németnek bélyegzik. Ha azonban mindenki mástól különbözik, nem sorolható be már létező kategóriákba, nem jöhet létre kapcsolat közte és közönsége között a hivatalos úton túl, addig, amíg meg nem könnyíti ő maga saját befogadásának és elhelyezésének lehetőségét. Ezzel a gesztussal ugyanakkor saját maga számára is könnyebbé tenné az életet, hiszen nem várhatja, hogy minden kölcsönösség és feltétel, elfogadás és alkalmazkodás, egyszóval önmagának bármiféle formálása nélkül tagja lehessen egy idegen közösségnek. Gondy nem akar német lenni, nem akar feltűnő lenni, és nem akar megbélyegződni - ugyanakkor nem akar elvegyülni sem. E kettős törekvésnek, a fennmaradás e kétféle módjának megvalósítása érdekében választja a debreceniség külsőségeihez való alkalmazkodást: hiszen a ruhát inkább le tudja vetni, mint modorát, vehemenciáját: meghatározó vonásait. A történet kezdőmondatának időhatározója talán arra utal, hogy tanult az esetből, és megtette a szükséges lépéseket, elsajátította a kellő fegyvernemeket: a magyarba való átöltözést (első ismert fényképén már a műtermi díványra hetykén ledőlve, példaszerű magyar ruhában: pitykés mellényben és sujtásos nadrágban, kisuvickolt csizmában látjuk a nagyhajú fiatal fényképészt) a Debrecen városának identitását megalapozó és meghatáGondy Károly, 1865 körül, albumin, vizit