Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

Előszó - Gondy Károly (1836-1912)

28 GONDY ÉS EGEY mély hang mellett, ha mindjárt a nagybőgő nem szalonképes hangszer."

89 „Én a szöveggel soha nem foglalkoztam az operában, én akkor egész fül vagyok, akkor hátat fordítok a színpadnak, ha zenét hallgatok. Ösmerek vagy száz operát, de szövegét egynek sem tudom."

90 "Kit zsenírozhat a nyitott orchester? (...) En az operát másodszor [nézve] csak a zenekarban követem, engem a hangszerelés érdekel, és azt nem lehet dugott helyen tanulmányozni. Ki látott már zongoravirtuózt spanyol fal megett koncertezni?"

91 „Mily emlékezetes a Füredi név éppen Ney Dávid mellett! Füredy Mihály volt ily kedvelt baritonja a Nemzeti Színháznak: mily kitűnő Figaro volt Hollósy Kornélia mellett! "

92 - avat be minket más színházi élményeibe Gondy, (az említett Sevillai borbélyt 1847-től játszották ebben a szereposztásban), s azt is megtudjuk, nem egyszerűen hallgatója volt a zenének, hanem véleménye is volt róla; s a pesti közönség, úgy vélte, alkalmas rá, hogy megértse őt - harminc Debrecenben töltött év kell azonban ahhoz, hogy zenekritika írásával újra megpróbálkozzék. Hogy a zenét tevékenyen is művelte, arról ismét őt idézhetjük: „II. Maximilian kedves fészkén, Possenhofenban írta azon gyönyörű dalt, melyet 1857-ben Erzsébet leányának, akkor még Imperatrix Ausztriáé, háromezren elénekeltünk, a budai várkastély alatt. Thern is írt ez alkalomra egy hatalmas himnuszt. Az igazi fejedelmi szépAz Országos Dalárünnepély alkalmából ideiglenesen felépített csarnok a Cegléd utca végén, 1867. (reprodukció) „Az ünnepély alakzatainak örökítése végett mind a Gondy és Egey, mind a Letzter testvérek fényirdái igyekeztek a látvány helyiségét, a dalárcsarnokot felvenni; és a képek tűrhetőleg sikerültek, csak a zászlók vannak a képeken elmosódva, a miatt, hogy a szél azokat szüntelen lobogtatta." (Alföldi Hírlap, 1867. szeptember 26.) ségű asszony örömkönnyek között fogadta az erkélyen a gyönyörű dalt, és hallható zokogásban tört ki, midőn az Auf dem Berge ruht... versszakhoz értünk. A mi szívünk is csak úgy követte a hullámzó ütemet."

93 Gondy Károly Debrecenben ugyan már nem lép be egyetlen dalegyletbe sem, de mindig támogatja azokat, a fellépőket házába fogadja, kiadványaikat megvásárolja, zászlóalapjukhoz hozzájárul, és le is fényképezi őket. „Az ember az állattól abban különbözik, hogy írni, sírni egyedül ő tud, de főképp, hogy művelhető hanganyaggal rendelkezik -fejti ki ebbéli nézeteit. - Ebben áll minden szépsége, bája, dísze