Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A közönség szerepei – képek

2Ó2 GONDY ÉS ECEY (11.) 13307. (IX/2.1067.) Rónay Gyula színész. Erős a törekvése arra, hogy látsszék, nem hétköznapi, nem közönséges ember. A „született művésznek", a debreceni színtársulat „fénycsillagának", a vidék legnagyobb Shakespeare-színészének egyik utolsó képe ez, hiszen a halál pár hónap múlva, 46 éves korában elragadja. „A ki a művészet oly magas fokán áll, nagynak kell lenni annak szívben, lélekben egyaránt. Csupa jóság volt ő, s ez sokszor gyengeséggé is vált benne". Talán ezt a belső gyengeséget leplezi a villámló „sas tekintet", amely színpadi alakításainak is fő kelléke volt, „az erőteljes, elragadó szenvedély hatalmas kitöréseinek" kísérője, miközben „erős orgánuma tombolt, mint a vihar, s ha kellett, lágyan sírt, zokogott, mint a fuvola." (Debreczen, 1874. március 19., szeptember 5. és Mándoky Béla: Emléklapok. Db., 1891.) (1874)