Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A közönség szerepei – képek

(11.) 13658., 13670. (IX/2.1280., 1287) Borderaux katonatiszt és István Pál vándorlegény. Az alak mindkét esetben tökéletesen érvényesül, ahogy az állítás által a jellem is kifejeződik. A tiszt olyan, mint egy tiszt, egyenes, magabiztos és határozott, a vándorlegény pedig iparos-mivoltának minden attribútumát, a kötényt, a tarisznyát, a vándorbotot, a felnőttségét jelző szivart magával hozta. Az ő esetében azonban a festett táj a kép jelentését bővíti, értelmezi és magyarázza azáltal, hogy mintegy megteremti, megidézi a vándorlás helyszínét. Bármilyen, hangsúlyosan szobai bútordarab behelyezése ebbe a látványba, a műviséget emeli ki, s az előbb oly eleven tájképet poszterré redukálja. A legény esetében sem feltételezi senki a táj valóságosságát, de ott sikerült a romantikus ideálnak megfeleltethető képet alkotni (már amennyiben ez volt a cél), míg a tisztnek csak a figurája örökítődött meg; pedig a kellékek és lehetőségek mindkét esetben ugyanazok voltak. (1874 körül)