Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, írók

az ilyenkor játszott prófétai szerepbe, az íróság által saját magának tulajdonított fontosság - nem engedték, hogy így létrehozott termékeibe bárkit belekötni hagyjon, nem engedték beláttatni vele, hogy szava nem jut el a közönséghez, hogy hovatovább nevetség tárgyává teszi magát; és öntudatosan utasított el minden amatőrizmusát szemére lobbantó célzást, kritikát. „Mennyire vágyik lelkem az eget a földre vonzani, tollamat az emberi méltóság apotheosisában ragyogtatni, egyenesen a Napba írni, hogy csak egy lehet a célunk, a nemesítés! - Hiszen teljes életemben azt kerestem, annak éltem!" - fog hozzá egy reggel az íráshoz.

474 Hogy értetlenül figyelt tevékenységéről mit gondoltak olvasói, annak jó példája egy nyílt levél, melyet Biczó Gyula építőmester tett közzé, miután Gondy egy cikkében, melyben egy országos szenzációvá emelkedett, tulajdonképpen családi esemény hátterét boncolgatva a tyúkszemére lépett. „Őszintén sajnálom, hogy a Debreczen c. lap felvette annak a félbolond embernek a közleményét. Gondy Károllyal általában méltóságomon alulinak tartom foglalkozni. Minden ember maradjon a maga foglalkozása mellett, ha ő fényképész, üljön apparátusa mellett s ne üsse orrát olyan dolgokba, mihez nem ért, s főképen ne használja fel tollát - ha már az írás mesterségében kontárkodik - arra, hogy a családi békét megzavarja".

475 Gondy természetesen kikéri magának a hangot, de nem azért, mintha hazugságon fogták volna, hanem írói önérzetében érzi magát sértve. „Vegye tudomáGONDY ÉS EGEY sul, hogy én irodalom- és művészettel gyermekkorom óta foglalkozom, de soha nem léptem a nyilvánosság elé addig, míg az eszem meg nem állapodott, éppen azért, mert bolondokat nem akartam írni, de még tenni sem".

47

'' Gondy különben is meg van győződve róla, hogy a jó szándék csak jót eredményezhet, hogy az igazságra való törekvéshez elég rámutatni a rosszra, leleplezni, megnevezni a baj okát: és ennél fontosabb törekvése nem is lehet az írónak, egyéb értelme az írásnak. Ezt a túlzott komolyságot, önmagának és a közügy szolgálatának túlságos komolyan vételét figurázzák ki a fiatal újságírók is, akik már nem tisztelik Gondyban az öreg függetlenségit sem: „Bartha Mór, a Debreczen szerkesztője, azt az egyet meg nem foghatja, hogy az előfizetők az ő és Gondy cikkein kívül, még szórakoztató közleményeket is szeretnének a lapban látni."

477 Máskor saját kollégái csipkedik meg, vesszőparipája, az új utcanevek miatt: „Az utcák elnevezése alkalmából ajánljuk Gondy bátyánknak, hogy neveztesse el a Nagy-Csapó utcát ütlegek utcájának, mert minden csattanósabb jelenete Debrecennek ezen utcában történik meg".

47s Hiába a jelenségek fölött nyilvánított ironikus távolságtartás, a „parabolis stílus"

479 ha maga az írói munka van túl komolyan véve: a nyelv ellenáll és nem közvetíti a gondolatot. „Gondy úr is neki adta magát a prózai költészetnek. Az akadémia tudósai most tanulmányozzák azokat a makámákat, amelyeket