Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
A fényképész szerepei - Mi, írók
CoNDv És ECEY vágyik, de senkinek országos tekintélye előtt meg nem hajlik, valami zárkózott büszkeség ez, némi szerénységbe burkolt elbizakodottság ez (...). E jellemvonással együtt jár a bizalmatlanság, az az arisztokrata csekélylés, mellyel a debreceni szellem ma is, de főképp akkor, a hírlapok és a folyóiratok iránt viseltetett, a melyeket a debreceni ember elolvas ugyan, de szerkesztésökre nem vállalkozik, sőt, nevét sem szívesen látja bennök megfordulni". 425 Éppen e magatartás miatt - mely a szellemi munka mégoly kevés debreceni gyakorlójára is kiterjedt - a debreceni lapoknak mindig több idegen munkatársuk és szerkesztőjük volt, mint helybeli, hiszen ez a mesterség a debreceni ember szemében nem volt tisztességes, kenyérkereső foglalkozás - és ezért van tele a sajtó a várost vádoló és ellene panaszolkodó írásokkal: meganynyi személyes kiábrándulás folyamatrajzával. A sajtó lenézése egyet jelentett a polgári kultúrának, a szórakozás intézményeinek negligálásával és elutasításával: nem csak a képzőművészet iránti igény halódott a városban. Amikor Gondy Károly Debrecenbe érkezett, a városban még nem volt állandó színház - s amikor már lesz is, műsora állandó összeütközések céltáblája: vagy a nagyközönségnek, vagy az értelmiségnek készül, vagy túl klasszikus, vagy túl zenés, az egyiknek való kedvezés esetén a másik nem látogatja, és fordítva - mindazonáltal a cívis kezdeti elutasítása és morgolódása ellenére kultúrapártolása hamarosan a színházlátogatásban - de legalábbis a bérletvásárlásban - merül ki. Nem tud a város valamirevaló írót vagy költőt felmutatni - hiszen az esetleges tehetségek kibontakozását meggátolja az éltető közeg teljes hiánya: „a homok temetgeti őket". A hatvanas években nincs a városban zenei élet, az akkoriban alapított Zenede jellemző módon magánkezdeményezésre, magántőkéből jön létre, ahogy a frissen alakuló dalárdák is - a fényképészműtermet építtető Farkas Ferenc nemzedékének nagy korszaka ez, mely korszak utolsó hullámverései és szellői még a fiatal Gondyt is illúziókba ringathatták választott városa szellemi pezsgését illetően. Gondyék egyik első szabadtéri, nyilvános munkája az országos dalárverseny sátrának megörökítése - ám a zenei rendezvények skálája sokáig ki is merül az ilyenfajta összejövetelekben; ha a cigányzenekarok állandó jelenlétét és ünneplését nem említjük minden létező helyen. Amikor pedig már ellátogatnak jeles előadók a városba (Gondy felsorolja, kiket hallott koncertezni Debrecenben: Reményi Edét, Joachim Józsefet, Pablo Sarassate-t, Hubay Jenőt és a Füredi (Friedmann) testvéreket 42 ") akkor annak kell örülnie az újságíróknak, például az első Kubelik-koncert okán, hogy „legalább akadt városunkban egy hangverseny, amelyre minden jegy elkelt" 427 - hiszen mindenki látni akarta a Széli Marianne jövendőbelijét. („Nem is annyira a művészetre, mint a művészre vagyunk kíváncsiak: fotográfiája kell mindenek előtt" - mondja erről Gondy. 42s ) Nemcsak kiállítások nem jön-
