Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
Előszó - Az első fényképészek Debrecenben
AZ ELSŐ FÉNYKÉPÉSZEK DEBRECENBEN GONDY ÉS EGEY Az első tudósítás arról, hogy a fényképészet ipara immár Debrecenben is megtelepedett, mintegy másfél évvel e honosodás után, 1863 januárjában jelent meg a Hortobágy című lapban: Szentkuty István, az ekkor már széles körű tapasztalattal bíró jeles fényképész és vegyész, aki a gyógyszerészséget cserélte fel (sok szaktársához hasonlóan) erre a bizonytalan pályára, hogy évekig tartó külországi tanulmányok után és közben, már 1857-ben önálló fényképészműtermet nyisson Bécsben - értesíti a közönséget arról, hogy mivel másfél év tapasztalata alapján szerinte Debrecenben egy fényképész megélhet: emeletes fényirdát fog építtetni a városban. 1 Debrecen és a fényképészet kapcsolatának kezdete tehát 1861 közepére datálható - leszámítva természetesen a minden bizonnyal ezen a vidéken is megforduló vándorfényképészeket. Jelen ismereteink alapján az sem tisztázható, hogy Szentkuty megtelepedett-e már akkor a városban, s vajon nem csak a vásárra alkalmilag érkezett fotográfus volt-e ő is, aki postán küldte szét termékeit, a kész képeket, hiszen ekkor még Pécsen volt műterme, sőt, éppen ez idő tájt készült úgy fejleszteni azt, hogy ne csak a kép kidolgozása, hanem maga a felvétel is „szobában" történhessen, miáltal „a gép előtt ülő egyén nem lesz háborítva sem bámészkodó idegenek, sem az idő viszontagsága által" 2 . Az 1863-as újsághírek azonban már állandó debreceni lakosnak tüntetik fel a fényképészt, akinek fényirdája a Széchenyi utca 1780 szám alatt szép sikerrel tesz eleget a közönség kívánalmainak, olyannyira, hogy külföldről hozatott, egyszerre négy vizitképet előállítani képes, kettős tárgylencséjű gépet és párizsi segédet alkalmaz. 3 Azt nem tudjuk, hogy ezek a képek is még a szabad ég alatt, vagy már „szobában" készültek-e, a forgalom nagysága mindenesetre az ideiglenes műterem helyett ekkor már, látjuk, állandó fényirda építésére sarkallja a vállalkozó szellemű mestert. Szentkuty szerencsés pillanatban érkezett: Debrecenben ekkor zajlott le az a város történetében egyedülálló, ekkor is alig néhány évig tartó szellemi pezsgés, amelyet az önkényuralom szorításának lazulásakor érzett szabad levegő táplált: vállalkozó kedvű, friss szemléletű, szabad szellemű, önerőből felemelkedett, külföldet járt polgárok hallatták ez idő tájt a hangjukat, egyesületek alakultak, építkezések kezdődtek - az ifjú kapitalizmus küldte követeit. A polgári gründolások egyik legjellegzetesebb alakja és előmozdítója Farkas Ferenc vaskereskedő, iparkamarai elnök, „minden hazai ügy mecénása" volt, aki igazi polgárként és széplélekként elsősorban a kulturális kezdeményezéseket támogatta: számos egyletben viselt tisztsége mellett ő volt a Zenede alapítója és első elnöke, a Színügyegylet elnöke és az általa kiadott Hortobágy című „közhasznú és mulattató hetilap", egyleti közlöny megindí-
