Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
A fényképész szerepei - Gondy és Egey fényképészműterme a Teleki (Szent Anna) utcán
108 GONDY És ECEY kellékek, esetleg papírok és előhívók beszerzését jelentette csupán - miután azonban a közönség ítélete pusztán a műterem enteriőrjére vonatkozott, fölösleges volt sok szót fecsérelni a technikai részletekre. Ahogy a portré-fényképezőgépnek is csak a mérete volt említésre méltó („egy méter átméretű kamera"), úgy a pillanat-fényképezőnek is csupán a léte és a gyorsasága számított a közönség szemében, a típusa kevésbé - ennyi információból nem is tudjuk azonosítani. Tudjuk azonban, hogy Gondynak már 1884-ben volt ilyen gépe; 353 s ha egy műtermes fényképész szükségesnek érezte ennek beszerzését, noha napi munkája során nem sok hasznát vehette: az a technikai vívmányok naprakész követését mutatja, valóban a „szenvedély legbensőbb érzetét" a szakma iránt. Gondy Károly könyvtárában négy fényképészeti szakmunkát találunk, mindegyik a technikai eljárásokat taglaló, német nyelven kiadott szakkönyv, úgymint Hardwick Fotokémiai kézikönyve, 1863, Kleffel: A gyakorlati fotográfia kézikönyve, 1870, Krüger: A gyakorlati fotográfia egyetemes tankönyve, 1869, és Dr. Just: Tanácsadó a fixáló eljáráshoz albuminpapíron, 1887. Az évszámokból azt gondolhatjuk, a fotokémia kivételével ezeket a munkákat már mind gyakorló mester korában szerezte be (s a fotókémia mellett három másik, kémiai technológiákat általában tárgyaló könyve is volt). Sajátos ugyanakkor, hogy ilyen tárgyban magyar nyelvű művet nem vásárolt, pedig a század második felében több is megjelent már, s nem csak fordítások - az első, Tömösváryé, éppen Gondy pályakezdésének idején. Még mestere, Simonyi Antal könyve sem volt a birtokában (bár Lavater Szenvelmi arctanát talán éppen a tőle hallottak hatására szerezte be). Ezeknek a munkáknak a meglétéből, szükségesnek ítélt megvételükből - s gyakorlati jellegükből következtethetően sűrű forgatásukból - is arra gondolhatunk, a fényképész igyekezett szakmája technikai oldalának változásait követni - ha másért nem, mert erre szorította a megélhetés, a mindig újat követelő közönség igénye. Ennél azonban nyilvánvalóan többről volt szó, s joggal hihetnénk, hogy ha mesterségének technikai oldala ennyire érdekelte, akkor a fényképészek szakmai szövetségének is tagja kellett, hogy legyen, esetleg támogatta azt valamiképpen - amiképpen számos városi egyesületben vett részt társadalmi munkájával, felülfizetéseivel, adományaival. Ezzel szemben semmilyen szakmai csoportosulásban, így az 1882-ben Kolozsváron meginduló Fényképészeti Lapokban sem találjuk a nevét, sem szerzőként, sem levelezőként, sem hirdetőként, sem alapítóként. Igaz, hogy előfizetőként a 62-ik volt a sorban, (Egey István a 7-ik) és a lapalapítás ötletén fellelkesedve, „meleg hangú sorokat" ír a szerkesztőknek, de az előfizetési díjat (2 Ft!) többszöri felszólításra sem küldi be a postázott lapszámokért, így annak folyósítását számára megszüntetik, s Veress Ferenc szerkesztő, nevének kiírásával, nyilvánosan megszégyeníti a lap levelezési rovatában. 354
