Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
A fényképész szerepei - Gondy és Egey fényképészműterme a Teleki (Szent Anna) utcán
104 GONDY ES ECEY a cseléd vagy a katona, legfeljebb a polgári családok gyakrabban. Az ő gyerekeikről szinte minden életkorban készül felvétel, asszonyaik minden új ruhájukat megörökíttetik, ők maguk akár évente elkészíttetik gyakran semmi változást nem mutató mellképüket, míg a cívisgyerekek többnyire csak jeles alkalmakkor, vagy csak a családdal együtt mehetnek a műterembe, a lányok csak anyjuk kíséretében; van, akiről az esküvője napján készül az első és egyetlen felvétel. Jellemző, hogy a cívis önnön halhatatlanításához szinte sohasem igényli a kellékeket, megelégszik személyisége erejével; családi képeiken sincsenek magyarázó, értelmező gesztusok, fölösleges díszletek: csak a sötétruhás, komor emberek, egymás mellett. Az albumok sorát lapozgatva az is látszik, hogyan kopik ki a cívis a városból: a 90-es évektől egyre ritkábban s egyre szegényesebben mutatkozik a képeken, míg végül, néhány szomorú anyától és leánytól eltekintve, szinte egyáltalán nem. A műteremben az elkészült felvételeket gondosan adminisztrálják: egy beírókönyvbe felvezetik, hogy kiről, mennyi és milyen felvétel készült, vagyis hány beállítás és milyen formátumban, ide írják be az esetleges retussal vagy színezéssel kapcsolatos kívánságokat is. 342 A kép sorszámot kap, amelyet majd ceruzával felírnak a levonat hátára is. Egy sorozatból egyet beragasztanak az utánrendelő könyvekbe is, ezért annak gyakran „ugrik" a számozása: nem tartalmaz annyi képet, mint amennyi számot. Néha nem készül kellő számú levonat, vagy valami malőr folytán eltűnik a nyers példány, olyankor az utánrendelő könyvekben üresen marad egy hely, csak a modell nevével megjelölve. Ellenőrzéskor ezeket már hiába keresik, kénytelenek feljegyezni, hogy a kép hiányzik, hogy „nálam nincs", vagy „nincs fent" vagyis nincs a műterem feletti előhívóteremben. A vizitképektől eltérő méretű megrendeléseket sem ragasztják be, ekkor csak a méret szerepel a név felett, úgy mint cabinet, mignon, medallion, nagy kép vagy „katona fej" (amelyet valószínűleg litográfiái úton sokszorosított, a fej helyére beillesztett portréval egyénített, katonát ábrázoló obsitlevélhez használtak). Nem teszik el a sikerületlen képeket sem, néhány esetben azt olvashatjuk a kép helyén, hogy „nem kell beragasztani, újra ülnek". A régi képekről rendelt újbóli nagyításokhoz néha kimetszik az albumbeli képeket, s olykor felírják ennek okát is: pl. „kivágatott Dávidházinak": vagyis egy könyvhöz, kiadványhoz kértek tőlük portrét. Vállalják idegen műhelyekben készült képek sokszorosítását, nagyítását is, egy alkalommal például készült „egy 120 frtos album, mely a díva [Réthy Laura] eddig megjelent s műtermemben jóval felszaporított fényképeit tartalmazta". 343 A műtermen kívül készült képekről azonban még ennyi információnk sincs, azokat egyáltalán nem ragasztották be a könyvekbe, és más módon sem tartották számon. Az összes elkészült képnek
