Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus pere

csoportnak, de a háttérben még többen is lehetnek. A fedett tér padlózata egyformán lehet kő (mozaik) vagy szőnyeg, tehát kint és bent is lehetünk egyszerre. Pilátus trónjának lépcsőzetén és a mellette lévő (templomi) padokban a zsidó főtanács tagjai állnak és ülnek. Ez a térképzés és elhelyezkedés aligha felel meg a történelmi hűségnek, s ezt Munkácsy is jól tudja. A jeruzsálemi városfalra nyíló kilátás mögött felsejlik a kert, talán olajfák lombja zárja le a horizontot. Az evangéliumi leírásokból nem kapunk pontos képet a helytartóság épületéről, de Szent János evangélista fontosnak tartja megjegyezni, hogy a zsidók nem mentek be Pilátushoz, „hogy tisztátalanná ne váljanak és elkelthessék a húsvéti bárányt" (Jn 18,28), ezért Pilátus többször is kiment a zsidókhoz, Jézus pedig bent volt az épületben. Tehát a festmény helyszíne nem azonos azzal a hellyel, ahol Pilátus kihallgatta Jézust, inkább az ítélet kihirdetésének helyére, a Gabbatára, azaz „köves udvarra" emlékeztet, de az evangéliumok helyszínrajzával nehéz lenne az ábrázolt teret egyeztetni. Mindez azt bizonyítja, hogy Munkácsy nem valami „fotórealista" megoldást választott, noha a historikus vonásokat felismerhetjük a térszerkezet mélység-dimenziójában, hanem olyan többértelmű helyszínt fest, amellyel jelezni tudja a történet drámai jeleneteinek áttünések. A művészi célnak Munkácsy bátran aláveti tehát a topográfiai és kronológiai hitelességet. így fordulhat elő, hogy zsidókat látunk Pilátus közvetlen közelében, még trónusának lépcsőjén is. Mintha a festő azt mondaná: a gonoszság és a gyávaság könnyen áthágja