Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus pere

voltára és istenfiúságára vonatkozik, és ez természetesen nem Pilátusra, hanem még a főtanácsra, a nagy szanhedrinre tartozik.

10 Jézus „Ani hu \ azaz „én vagyok" kezdetű válasza is 10

Mk I4,6i; Mt 26,63; Lk 22,66.70 csak a főtanács zsidó közegében bír isteni többletjelentéssel, Pilátus aligha érti ennek vallási súlyát. A trónon ülő helytartó szemmel látható zavara érzékelteti, hogy sejti a csúsztatást a vallási és politikai indítékok között, de leginkább azon töpreng, hogyan tudná kikerülni a ravasz csapdát. A szenvedéstörténet négy evangéliumból ismert eddigi mozzanatai - Jézus elfogása, átadása az „elvesztésére" tanácsot adó Annásnak, majd Kaifás és a főtanács előtti kihallgatása, Pilátussal való első találkozása, majd a Heródes-epizód utáni újbóli kihallgatása, sőt talán az ítélethirdetés is - mind-mind egyetlen jelenetbe tömörítve áll előttünk. A kidolgozott jellemábrázolással Munkácsy mindezt közérthetővé tudja tenni, különösen abban a korban, amikor a Szentírást, főként a szenvedéstörténetet mindenki jól ismerte. (A mai kiállítás-látogatók többsége csak filmekből ismeri az eseményt, s annak inkább csak a végkifejletét. A korabeli politikai viszonyok, a jogrend és a vallási szokások ismerete nélkül ezek a jelentésrétegek aligha érhetők el.)