Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus pere

Értelmezésünk tendenciózusságának gyanúját eloszlathatja Munkácsy jellemábrázolása. A festményen látott izgatott arcok és heves mozdulatok közepette Jézus kitűnik nyugalmával és igazságának, ártatlanságának tudatát sugárzó, áthatóan szelíd tekintetével. Ellenségeinek ravaszságát, rosszindulatát, haragját és hazugságát Munkácsy több esetben is kancsal tekintetekkel, sötét arcvonásokkal leplezi le, míg vezetőik hatalmát terpeszkedő testtartásukkal, széles gesztusaikkal, nemes anyagú ruházatukkal jellemzi. Ezzel szemben Jézus egyszerűsége, egyenes testtartása és szelíden öntudatos arckifejezése az „út, igazság, élet" kijelentését juttatja eszünkbe. Jézus igaz voltának tudatában megerősíti a szemlélőt az összekötözött kéz látványa is. Munkácsy korábbi vázlatán ugyanis Jézus keze teste takarásában, hátra volt kötve és nem volt látható, az elől megkötött kéz viszont hangsúlyos, központi elemmé válik. Jézus arca és keze tiszta, szelíden magabiztos, míg a fölötte ítélkező Pilátus arcáról és gesztusairól kétségeket, bizonytalanságot olvashatunk le. Jézus arckifejezésének szelídsége és nyugalma Munkácsy istenképének megváltozását jelzi. Az ismert zöld és vörös ruhás Jézus-portrékon és egyéb előtanulmányokon, vázlatokon egészen más arckifejezéssel jelenik meg Jézus: haragot, számonkérést olvashatunk le róla. A szelíddé vált arckifejezés azt sejteti, hogy Munkácsy megértette, hogy Jézus maga adja oda az életét, engedelmesen elfogadja az emberiség számára megváltást hozó szenvedést. Ez az engedelmesség a Krisztus-sors.