Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus pere

„En semmi vétket nem találok őbenne. (...) Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?" (Jn 18,38c. 39b) „íme, kihozom öt nektek, hogy megtudjátok, hogy semmi vétket sem találok benne. " (Jn 19,4) „Vegyétek át ti öt, és feszítsétek keresztre, mert én nem találok vétket benne.''(Jn 19,6) „Ettőlfogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa öt."(Jn 19,12) alattvalóknak, akik készek védelmezni a császárság érdekeit és békéjét. Ehhez azonban politikai vádakra volt szükség. így lett az istenfiúság értelmezésének vallási problémájából vagy a káromkodás vádjából egy előre kitervelt, ravasz csúsztatással politikai síkra terelt gyanú. Pilátus előtt tehát olyasmivel kellett Jézust vádolni, amiben a birodalmi helytartó volt az illetékes, így szereztek hamis tanúkat arra, hogy Jézus veszélyt jelent a közrendre, lázít az adófizetés ellen, királyságot akar a császárság helyett stb. Pilátus átlátta a főpapok szándékát, és mindenképpen szeretett volna kitérni a feladat elől. A helytartó ilyen semleges, sőt bizonyos értelemben Jézust pártoló beállítása leginkább a János-evangéliumra alapozható, de Renan könyvéből is hasonló képet alkothatott magában Munkácsy Pilátusról. Jézus kompozíciós helye és jellemábrázolása az üzenet szolgálatában A kép hármas tagolású horizontális kompozíciójának középső eleme Jézus alakja. A festménynek azonban a mélység-dimenziója is hármas tagozódású. A tágas előtér kb. a boltívig tart, itt látjuk a történet főszereplőit. A középtér a tömeget fogadja magába, míg a háttér sötétjéből szűk, de színpompás reneszánsz kilátás sejlik föl. A tagolt mélység és szélesség-dimenzió keresztezi egymást, láthatatlan, de arányos keresztet képez, amelynek metszéspontja a mű kompozíciójának centruma.