Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

A Krisztus-trilógia keletkezéstörténete

Munkácsy Mihály: Önarckép II. (1881) Pákh Imre gyűjteménye (USA) Hans Temple: Munkácsy Mihály portréja (1887) Pákh Imre gyűjteménye (USA) Semmiképpen nem akart a konvencionális megoldásokhoz fordulni. Érdekes, hogy év végére megfestette a Krisztus a sziklasírban c. képét, amit azonban nem engedett a közönség elé. Az élő Krisztust kereste, ezért meglepő, hogy a Golgota-téma kidolgozásával kezdett foglalkozni. A kálvária-jelenet három keresztjében a hagyományos frontális ábrázolásmódot a különös látószög lazítja fel. Távolról gondolhatunk Rembrandt Három kereszt rézkarcának hatására is. Munkácsy ezt a hatalmas művét nem Golgota címmel jelölte meg, ezt a nevet a téma miatt Sedelmeyer adta a képnek. Munkácsy ezt a művét Jézusnak a kereszten elhangzó szavával: Beteljesedett! címmel jegyezte. A betegségek, gyógykezelések kényszerszünetei után, 1884-ben elkészült kép fogadtatása kedvező volt ugyan, de a dicsérő elemzésekbe már kritikus hangok is keveredtek. Talán már ekkor megkezdődött ennek műnek a leegyszerűsítő félreértése. A Golgota-jelenet Munkácsy megerősödő hite szerint sem az utolsó állomás Jézus életében. Ha ezt a művet igazán megértették volna a kritikusok, nem lepődtek volna meg azon, hogy amikor egy jó évtized múltán, ismét új Krisztus-kompozíciót tervezett, nem a sírból kilépő Feltámadottat ábrázolta, hanem visszatért a passió korábbi jelenetéhez. Az Ecce Homo már talán nem is annyira az individuum-Jézus emberségének bemutatását célozza, mint inkább a tömeg-ember manipulálhatóságát, a könnyen változó népítéletet, a történelemben oly sokszor megismétlődő rossz döntést. Az Ecce Homo a honfoglalási millenniumra, 1896-ra készült el. Ez a kép Munkácsy