Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Befogadás-lélektani lehetőségek

és halálának körülményeit, a cselekmény és a jelrendszer biblikus utalásait és üdvtörténeti jelentőségét, annál mélyebbre juthatunk e művek megértésében. A teljesebb és lényegi befogadáshoz azonban szükség van az alkotói szándék feltárására is. Sokat jelenthet minden apró életrajzi információ, amely a művek létrejöttében szerepet játszott. A művek üzenetének megértése azonban még így sem föltétlenül okoz katartikus élményt. A katarzishoz a befogadó teljes személyiségének is aktivizálódnia kell. Ahhoz már nem elegendő a racionális viszonyulás, vagyis az informatív értesülés, hanem szükségesek azok a személyes asszociációk is, amelyek nem a műalkotásra, inkább a befogadóra jellemzőek. Bár ezek a képzettársítások a szemlélt mű hatására születnek meg az emberben, mégis magának a szemlélő személyiségének mélyebb rétegeiből kerülnek felszínre, életútjából, tapasztalataiból, világlátásából, műveltségéből, neveltetéséből, érzelmi, és vallási életéből származnak. A műalkotás által kiváltott személyes asszociációk révén jön létre az a teljes személyiséget megérintő befogadás, amelyet katarzisnak nevezünk. A befogadó beépül a műbe, a mű pedig a személyiségbe. Ilyen katartikus élmény ritkán adódik életünkben. Számtalan irodalmi, zenei, képzőművészeti alkotással, filmmel, színházi előadással találkozunk életünk folyamán. Legtöbbjük nyomtalanul kihull emlékezetünkből. A legnagyobb élmények azonban beépülnek személyiségünkbe, megváltoztatnak minket, még ha a részletekre már nem is mindig emlékszünk. A Munkácsyterem biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy a Krisztus-trilógia sokak számára a katarzis lehetőségét jelentse. Ez a könyv pedig — a szükséges információkkal és indításokkal - szeretne segíteni a lehetőség valóra váltásában. A felfedezés öröme A képek keletkezésének idején a kiállítás-látogatók még jól ismerték az ábrázolt történetet. Nemcsak művészi élményeikből, hanem vallási ismereteik és gyakorlataik alapján, szövegszerűségében is pontosan ismerték az evangéliumok leírásait. A személyes hittől és iskolázottságtól függetlenül a XIX. század végén Európában nemcsak a szenvedéstörténet cselekményével, hanem a keresztáldozat teológiai értelmezésével is jószerint mindenki tisztában volt. A kultúrák és ideológiák XX. századi nagy keveredése után a XXI. századi emberek többségének inkább csak vizuális forrásokból, főként filmekből származó, homályos ismerete van arról, miért és hogyan élt és halt meg Jézus, s mi köze van ennek a mi életünkhöz. A mai