Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus kereszthalála

A kereszt tövében a gyászolók megrendülése nyugalmas, statikus képet ad. A János-evangélium három asszonyról tesz említést, Munkácsy őket ábrázolja: „Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. " (Jn 19,25) Könnyű őket beazonosítani. Az anya zokogó fájdalmát, a hosszú hajú Magdolna kétségbeesett gyászát a másik Mária széles mozdulata teszi elevenné. Jánosban, a szeretett tanítványban, akit Jézus végső gondoskodása anyja támaszává rendelt, a keresztény hagyomány az egyházat látja megszemélyesítve. Ok négyen fájdalmukkal ott maradnak Jézus mellett, a többiek azonban már mozgásban vannak, indulnak hazafelé. A statikus keresztcsoporthoz tartozik a két lator is. Az ő jelenlétük is része a messiási jövendölések beteljesülésének: Az Úr Szolgája „halálra adta életét, és a bűnösök közé számították, pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár". (Iz,53,12) A két bűnöző még másképpen is „közreműködik" az ószövetségi írások igazolásában: nekik majd csontjukat törik, de Jézusnak, mint a húsvéti báránynak, nem törhet csontja. (Vö. Kiv 12,46; Zsolt 34,21) Az ő halálának biztosítéka a lándzsa lesz, amellyel a katona majd megnyitja oldalát. (Vö. Zak 12,10) Talán annak nincs különösebb jelentősége, hogy ez a fegyver az egyetlen tárgy, amely mindhárom Krisztus-képen megtalálható. A lándzsa itt az őrzésre rendelt katona kezében van, akit szokatlan pózban, ülve látunk a kép jobb sarkában. Őt is a statikus csoporthoz számíthatjuk. Ezek a mellékszereplők is bizonyítják állításunkat, hogy Munkácsy a kompozíció két súlypontját nem akarta sematikus és didaktikus módon felhasználni a jók és rosszak elkülönítésére.