Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus kereszthalála

Munkácsy tehát a korábbi, bizánci típusú ábrázolásmód ikonográfiái tulajdonságait ötvözte az újabb művészeti irányzatok nyugati stílusjegyeivel. Ezt egységesítette egyéni stílusával és az üzenete szolgálatában álló szimbólumokkal. Az első kép sikere után, amikor a Krisztus-téma folytatásáról esett szó, Munkácsy tehát a feltámadás témájára gondolhatott. Ennek ellentmondó meglepetés, hogy igen gyorsan, már 1881. július 7-re megfestette a Krisztus a sziklasírban c. művét, amit azonban nem engedett közönség elé. Még a műtermében sem állította ki, nemigen mutogatta látogatóinak. Talán csak neki saját magának volt szüksége arra, hogy egy ember kiterített holttestében is szembesítse magát Jézussal, és feltegye a kérdést: ez lenne ő? Ezt a Jézust hiszem, vagy legalább tisztelem? Bizonyára eszébe jutott Pál apostol véleménye: ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a hitünk. (Vö. lKor 15,12-28) Talán Munkácsy maga is eljutott az apostol gondolatáig: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél. Krisztus azonban feltámadt halottaiból. " (lKor 15, 19-20) A Krisztus a sziklasírban tehát tisztázó előtanulmánynak tekinthető. Munkácsy Mihály: Krisztus a sziklasírban (1881) 48 X 121 cm - Viktor Menshikoff gyűjteménye, Budapest-Moszkva