Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 5. Néprajzi vonatkozások Bihar-vármegyében

három ujjal való megérintése a nagyobb tiszteletadást jelzi. Távolról fejbólintással köszönnek. De a köszöntő szavak megválasztásának is regulái vannak! Aki csak így köszön: jó reggelt, jó napot, jó estét, - az miért mondja, ha nem kívánja! Sajnálja a szót; fél, hogy elkopik a szája! Ilyen röviden csak fiatalok köszöntik egymást. A hosszabb „Jó napot adjon Isten, szerencsés jó estét kívánok, nyugodalmas jó éjszakát kívánok"-féle köszöntéseket pedig már régiesnek tartják. Egy legény ez utóbbival köszönt el s azt mondta neki a nénje: „Úgy köszönsz, te Pista, mint nagyapánk." A köszöntés „Adjon Isten"-nel való fogadása is öreges, azt mondják. Sok esetben maguk a köszöntő szavak nem elégségesek, mondani kell még hozzájuk valamilyen szokásos jó kívánságot vagy barátságos kifejezést. A reggeli találkozás pl. ilyen párbeszéddel jár: - Jó reggelt kívánok. - Jó reggelt kívánok. - Használjék az éjszakai nyugodalom, ha volt. - Köszönöm. Viszont kívánom. Volt. - Köszönöm. Volt nekem is. Étkezés idejekor érkező jövevény utána teszi a köszöntésnek: „Jó étvágyat kívánok a délebédhez." Vagy: fröstökhöz, vacsorához - aszerint, hogy melyik alkalmával lép be. „Köszönjük" rá a válasz, és „Része legyen benne, jöjjön közelebb" hívással invitálják az asztalhoz. Akit dologban érnek, annak a köszöntését, jó munkálódást kívánok"-kal toldják meg. A kapu előtt üldögélőhöz „tanyázgatik, tanyázgatik?" szavakkal közelít az arra járó, és csak akkor köszönti, amikor elébe ér. Nagy barátságtalanság, ha éppen csak köszön neki. A vásárban találkozó ismerősök feltétlenül így szólítják meg egymást: „Nízkélődik, nízkélődik?", és akkor köszönnek csak, ha meg is állnak beszélgetni. A betegtől meg így köszönnek el: „Jobb erőt, egészséget kívánok." A vén asszonyok azonban nem irgalmaznak, hanem „csendes kimúlást kívánok"-kal távoznak el a súlyos beteg ágya mellől. Tréfás emberek reggelenként így köszöntik egymást: „Használjék a vacok", vagy: „Pálinkás jó reggelt kívánok". A ,jó reggeltv köszöntést pedig így fogadják: „Pálinkával egyvelgest". De hát ez csak tréfa, ami megjárja egyszer-egyszer, de ennyi elég is belőle. Miként a köszöntés, úgy a megszólítás formasága is kor, vagyoni állapot és nem szerinti állapot és nem szerinti különbséghez igazodik. A régiszabású megszólítások helyett ma már a maga használata általános. Elvétve előfordul, hogy a vagyonos osztálybeliek a közéjük tartozó öreget kelmédnek szólítják a szegényebb néposztálybeliek pedig kendnek, illetőleg nénémasszonynak a maguk körébe tartozót. De az egyik bajomi fiatal asszony is azt mondta, mikor kendezték az apját: „Nem kennek már, hanem vikszolnak." Egyenlő rangúak az idősebbet bátyámnak, nénémnek szólítják, a fiatalabbat pedig öcsémnek.húgomnak, és tegezik. Többnyire azonban csak a nevén nevezik a fiatalabbat. A húgom, vagy ha asszony az illető: a húgomasszony megszólítást mindinkább elhagyják s az öreg emberek szavajárása lesz. A bácsi és néni csak nem nagy korkülönbség esetén illendő, mert egyébként bizonyos lekicsinylő árnyalata van. Ha a legény és a leány annak idején együtt jártak iskolába, tegezik egymást és a tegeződés az egy falurészen lakók között egész életükön át megmaradhat. A korkülönbség igen nagy súllyal esik a latba. Az ellene vétő férfi az alig néhány esztendővel öregebb társától is ilyen rendreutasítást kaphat: „Nem fűztünk együtt bakancsot!" Ez úgy értelmezendő, hogy nem együtt töltötték a katonaidőt, és adja meg a tiszteletet.