Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 5. Néprajzi vonatkozások Bihar-vármegyében

A fodros alsószoknya a 70-es években jött divatba, addig csak pendelyt hordtak a szoknya alatt. Ez nem lehetett hosszabb a szoknyánál, mert akié kilátszott alóla, annak az utcán is utána szóltak: „Hosszabb péntek, mint szombat!" Aki nem hederített a figyelmeztetésre, nem is volt már az tisztességes személy. Miként egyik adatközlő öreg néni mondotta: „Ha meg köröslen-körül kifehérlett valakié, az már nem jót jelentett!" Aki tehát nem akart hírbe kerülni, az ügyelt az öltözködés rendjére. A 70-es években a puszii mellett a lékri viselése is szokásba jött. Ezt már falusi varrás asszonyok készítették. Hosszú ujjú, fehér vagy színes anyagból való ruhadarab volt. Alját a szoknya korcán kívül hagyták, de a kötővel lekötötték, és hátul a kötő madzagánál csinosan ráncba igazgatták. Elől gombos volt és farhametlivel (későbbi elnevezés szerint: zámlival) kidíszített. A szegeseibe pedig háromszögletesre hajtogatott apró (2-3 cm) ruhadarabkákat varrtak, hegyesebb sarkaikat hagyva ki. Mindenféle ruhán ez volt a legkedveltebb díszítési mód, amíg a 70-es esztendők végén a csipke közismertté nem lett. Ekkor már az iskolás leányok is egyre-másra horgolták a csipkét. Akadtak tanítónék, akik szívesen mutogatták a horgolás módját az ügyesebb kezű kislányoknak, akik aztán tovább terjesztették szerzett tudományukat. így került a stikkelés is népünk kezére. Mintáikat gazda- és úriházaknál látott munkákról vették. A női viseletnek elmaradhatatlan darabja volt a kötő, sőt szegényebb néposztályunknál ma is az. Egyszerű, korcba varrott, mint a férfiaké, de nem egy szélből, hanem mindenkor kettőből csinálták. Anyaga eredetileg kendervászon volt, a szoknya feltűnése óta azonban ez is kék és mintás festőből, kartonból, pikétből, szövetből készült. A köznapi festőből volt. Az ünneplőket a 70-es években már díszítették is: a feljebb említett ruhadarabkákkal, majd húzott fodorral, a szövetet zsinórral. De csipkés és fodros kötőt csak leányok és fiatal menyecskék hordhattak. - Ezelőtt ki sem léptek a kapun kötő nélkül; megszólták, aki ilyet cselekedett. Sőt, otthon a ház körül, az udvaron is illetlen volt nélküle járkálni. Egy időben a szoknyát is e szokás figyelembe vételével varrták; az elejébe ugyanis, amelyet a kötő eltakart, egy szil olcsó anyagot toldták be. Női fejviselet a kendő, a keszkenő volt, Kétrét hajtották keresztben, és fejükre takarva, két sarkát álluk alatt összekötötték. Úgy, mint ma. A hajtás nem egészen középen van, s így a kendő egyik vége kevéssel feljebb esik, ezt hagyják alul. Ha valakinek „kis végiről van a keszkenője", azt mondják rá: szél lesz. - Régen ez is fehérített kendervászonból volt. A hétköznapit csak egyszerűen beszegték, az ünneplőnek pedig körül a szélét négy ujjnyi szélesen kihímezték. Gyolcsból szintén ilyen módra csinálták a kendőket. Fiatal asszonyok fejkötőt, totyolát is viseltek. Tollak, művirágok és elől fodrok díszítették, a tarkón ráncra volt szedve és leért a derekukig. Rendszerint menyasszony-kontyolásra vett bolti holmi volt. De viseltek fejkötőt a kendő alatt is, különösen télen, meg az öregasszonyok. Szabása a kéreg fejkötőkére emlékeztet. Melegebb ruhából kivágott hosszú téglalapból állították össze. Két sarkára pertlit varrtak, s ezt álluk alatt kötötték meg. A nők hosszú, hátul egy vagy több ágra befont hajat viseltek és viselnek ma is. Ezelőtt azonban az asszonyok tették kontyba, a leányok színes pántlikát fontak bele, és leeresztve hordták, majd pedig koszorúba téve. A 60-as években még több sárréti községünkben élt az ősi szokás, hogy a lányok hajadonfővel (innen a hajadon elnevezés) jártak; csupán téli időben, egyébkor soha kendőt nem kötöttek volna a fejükre. Ezzel ellentétben az asszonyoknak nem illett kendő nélkül mutatkozniuk. Hogy milyen kontyuk van, azt csak a kendő állásáról lehetett megtudni. A lapos kontyot málékontynak, a csaknem a fejtetőre rakott hegyeset pedig pirikontynak meg búboskontynak nevezték. Öregasszonyok egy szál elvágott libatollat dugtak lefésült hajukba, és erre tekerték rá megvékonyodott hajfonatukat.