Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Örsi Julianna: Előszó

biztosította a nyájak legelőterületét. Merthogy hiába a víz volt az úr a belvíz- és árvízmentesítés előtti évszázadokban, az ember, a község hasznosította határa minden földszegletét. Szűcs Sándor felkereste a pásztorszállásokat, a réti emberek kunyhóit, elbeszélgetett velük, lejegyezte, amit hallott és amit látott. Lefényképezte, lerajzolta használati eszközeiket, kunyhóikat. Karcagi múzeumigazgatói korszakában (1952-1963) pedig igyekezett minél több olyan tárgyat megmenteni az utókornak, amely ezt a 18-19. századi életmódot jellemezte. 1500 néprajzi tárgy, 750 kötet, másfélszáz adattári tétel, amellyel megalapozta az újonnan alakult karcagi Györffy István Nagykun Múzeum gyűjteményét, egyúttal kijelölve azt az utat, amelyen az utódok a gyűjteménygyarapításban tovább mehettek. Bellon Tiborra hárult először e nemes kötelesség, akinek még volt szerencséje többször meglátogatni, kapcsolatot tartani a bihari magányba visszavonuló pusztai krónikással. Szűcs Sándor - Balassa Ivánnak és Dankó Imrének köszönhetően - a Magyar Néprajzi Társaságra hagyta műveinek kiadási jogát. Munkái iránti érdeklődést bizonyítja, hogy halála után már több könyv jelent meg. A Magyar Néprajzi Társaság megalapította és rendszeresen kiadja a Szűcs Sándor táj- és népkutató díjat, amellyel az arra érdemes szakemberek munkáját ismeri el. Jelen kiadást is a Magyar Néprajzi Társaság hozzájárulásával, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram Múzeumi Szakmai Kollégiuma, a Nemzeti Kutatási Alapprogram (5/162/2001. sz. projekt), az Alföldkutatásért Alapítvány támogatásával, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei, a Hajdú-Bihar megyei és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei múzeumszervezetek, a Túrkevei Kulturális Egyesület és a Finta Múzeumért Alapítvány együttműködésével tudtuk megvalósítani. A mellékleteket az első publikációhoz eredetileg a szerző által csatolt rajzok mellett a témához kapcsolódóan a Néprajzi Múzeum Rajztárából válogattuk, valamint a karcagi és a túrkevei múzeumokban őrzött tárgy- és táj és tematikus fotókkal egészítettük ki. Külön köszönet illeti Dankó Imrét, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett Szűcs Sándor hagyatékának a Sárréti Múzeumba kerülése és rendezése során kifejtett munkájával és nem utolsó sorban, hogy jelen kötetünket összeállította, szerkesztette. Szűcs Sándor születésének centenáriumán így tiszteleg a szakma a Puszta utolsó krónikásának, egyúttal elindítva egy új könyvsorozatot Alföldi Könyvtéka címmel. Örsi Julianna Szűcs Sándor táj- és népkutató-díjas muzeológus, a kötet sajtó alá rendezője, a kiadás gondozója