Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 26. Nádi betyárok

Kis Víg Miska, a kegyetlen haramia Sárrétudvariban született. Ő lőtte agyon a gazdag ember hírében álló tetétleni papot, társaival fényes nappal törve a házára. Négylovas csengős szekéren érkeztek, mintha jó szándékkal járnának, még fel is öltöztették az egyik fattyút fiatal menyecskének. Hanem azután a nagy lövöldözésre, lármára félreverte valaki a harangot, összecsődült az egész falu. Miskáék mégis sértetlenül nyargaltak el csengős szekerükön. De a sors őt is utolérte. Szabolcs megyében fogták el s ez alkalommal úgy elbántak vele, hogy ügyének tárgyalásakor fogházőreinek kellett támogatni. Nevét, születési helyét eltagadta, a vele szembesített, őt felismerő édesanyját és rokonságát előtte idegeneknek vallva, cudarul átkozta. Debrecenben akasztották fel, bandája pedig szerte széledt. Ezt a nótát dalolgatták róla: Dombra állították az akasztófát, Kire Kis Víg Miskát felakasztották. Fújja a szél perkál ingét, gatyáját, Veri össze rézsarkantyús csizmáját. Nyéki Pista szerepi születésű volt. Egyszer egy debreceni nagyvásáron cimboráival összefűzte a sok lovat, de elvinni már nem tudta, mert rácsaptak a pandúrok és körülvette a vásáros nép. A Hatvan-utcán nyargalt végig paripájával. A pandúrok lövöldöztek rá, de hiába, mert - mint mondják - nem járta testét a serét. Majd más alkalommal hűtlen szeretője árulta el, hogy tavaszbúza szemmel lehet agyonlőni. Pista is sokat tanyázott a Péntekhalma mögötti nádasban, amely a berettyószentártoni földön van, a váradi út mentén. Azt beszélték a régiek, hogy aki itt el tudott menni anélkül, hogy a zsebébe belenyúltak, vagy a lovát elvették volna, az már kimehetett a világból is. Tapasztalt, sokat próbált emberek voltak ezek a régi betyárok! Olyan formán mondják, akik jobban ismerik az effélék csínját-bínját, hogy némelyiknek titkos hatalma is volt. Teszem azt: vasfüvet húzott a tenyerébe, a hüvelyk és a mutatóujj közé és így puszta kézzel ki tudta nyitni a zárt ajtót, le tudta törni a bilincset. Csakhogy roppant nehéz volt ám ilyen füvet találni, ma meg tán már nincs is! A dévaványai születésű betyár, Virág Károly tenyerében is ez volt, azt beszélték róla. Ezért tudott megugrani a híres-neves sárréti csendbiztos, Osváth Pál keze közül is. Elfogásakor vasba verték, és bezárták a biharkeresztesi községház egyik kis cselédszobájába. Pandúr állott az ajtóban, pandúr sétálgatott a parányi ablak alatt és reggel mégis csak az üres bilincset találták odabenn. De úgy látszik, hogy a vasfűvel történhetett valami, mert később Hevesben elfogták Virágot és a nagy főbiztoshoz, gróf Rádayhoz kísérték Szegedre, mert nagyon sok volt már a rováson. Nem is jött többé vissza. Csak a híre maradt. Virág Károly mit tett betyár korában? Lovat lopott Debrecen városában. Az a hat ló mind a hat egyszőrű volt, Virág Károly Nagyváradon rajta volt. Találkozik egy ember a vásárban, Kérdi tőle: ki ennek a gazdája? Ne kérdje azt, ki ennek a gazdája, Itt a hat ló, hatszáz forint az ára.