Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 25. Biharnagybajom határának régi vízrajza és a község kialakulása

állott, de nem járt utána vízen-sáron, hanem mással őriztette. Ő maga inkább elszántott, elvetett, learatott s dolga végeztével kedve szerint cselekedhetett. Elkülönült a jószágtartó és a pásztor fogalma, ami eddig egyet jelentett. De elkülönülés következett be az állattenyésztés módjában is: a nomád mód mellett szokásba jött az istállózás, az ólban teleltetés. Részint, mert vásárosába, értékesebb jószág nyerése volt a cél, részint pedig azért, mert a háznál szükség volt a jóerőben lévő szántó, nyomtató lovakra, ökrökre, fejős tehenekre. Az állattenyésztés súlypontja kivetődött a rétbe. A sajátos rideg életet élő pásztorokat, mondhatni, semmi társadalmi kötelék nem fűzte a faluhoz, annak lakóihoz - még családi kapcsolat sem.

33 A közeli legelőkön csak az esténkint hazahajtó, bent telelő nyájpásztorok legeltettek. A faluból kivonuló pásztorok helyét, akik ősi soron mindenkor szabad emberek voltak, egy másik társadalmi osztály foglalta el: a szegény jobbágy, zsellér népség, mely az úrbéri szolgálmányokon kívül napszámos munkát vállalt, cselédnek szegődött, de jobbára mégis a mindenkori könnyű és biztos megélhetést nyújtó rétség atyai gondoskodására támaszkodva rendezte be igénytelen, nyugodt életét. Kisbajom régebbi része jobbadán az ő építésük s itt éltek a pákászok, réti méhészek utódai is.

34 E vázolt gazdasági és társadalmi átalakulás és az egyébként lassú népszaporodás formálta valójában faluvá a szállást, és alakította tovább külső képét. A kerített hely szilárdabban épült házakkal és udvarokkal töltődött ki. Mint a mellékelt térképen látjuk, a község nagyobb része árterületen fekszik, ezt azonban mentesítették az említett körgáttal, és a szőlőskert végénél levő Akasztógáttal, mely arra volt hivatva, hogy a Gyalogér medrébe kevesebb vizet engedjen. így is voltak azonban bent lapályos helyek, ülthelyek, fenekek, miket a hóolvadás, a nyári monszun és az őszi eső megannyi tóvá, vagy sással benőtt pocsolyává változtatott. Némelyiket még tartós szárazságok sem párologtattak el. A feltöltögetések megváltoztatták már a régi terepet, de egyik-másik falubeli vízállásra azonban még emlékeznek. A térkép is visszatükrözi ezt az állapotot: az utcák kanyargós formája, a többfelé látható kisebb erek a települő emberek sárt kerülgető bajlódásáról tanúskodnak. Úgy igyekeztek, hogy az udvaraikat száraz helyen keríthessék, járókelő helynek pedig megmaradhatnak a sárfészkek. A község kezdetben közös belterülete magántulajdonú udvarokká tagozódott. E másodlagos térfoglalás nemzetségek, famíliák szerint történt; a vérségi kapcsolatban levő családok csoportosultak. Ezért hívták régebben az utcákkal körülfogott telektömböket //árinak. Az idő azonban nagyon felforgatta ezt az ősi rendet, bár az öregek vallomása után indulva még kinyomozható, hogy a nevesebb rokon famíliák mely részein laktak a községnek. így pl. a Darabosok azt a helyet foglalták el, amely a mostani Bakats B. utca végére esik. Itt van a Darabos-zug is. A Beöthy u. környékén a Szűcsök laktak, belső telkeikhez vezetett a Szűcs-zug. E család másik ága a Bakats B. utca elején, a várnál lakott, s itt hagyott egy udvart a későbbi időkben iskola számára. Az iskola-, a Széchenyi - és Petneházy utcák között volt a Jeney-had. A Vesszősöket Kisbajomból említik. A Király Anna utcán van a Varga-zug a Vargákkal. 33 A rélipásztorok, retesz emberek itt fennmaradt emlékeit egy másik dolgozatomban mondom el. A kunsági Sárrét pásztoréleléről I. Györffy István: A szilaj pásztorok (Karcag, 1928.) cimü klasszikus szépségű könyvét. 34 Ezért van, hogy annyi változás után a mai napig is a nagybajomiak szemében Kisbajom alfélé misera plebs. - Mint az öregebbektől hallhatjuk, sok kis gyepes udvar volt itt, a házikón és a tűzrevaló nádon kívül egyebet nem lehetett látni rajtuk. Jószágot nem tartottak gazdáik. Minek!? Halat, liba-, ruca- , nyúl-, stb. pecsenyét, tojást termett a rét, többet, mint amennyire szükség volt.