Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 20. Táltosok és boszorkányok a Nagysárréten

Egy régi csőszről beszélik, hogy egyszer felköltötte álmából egy ősz ember: „Kelj fel fiam, menj fel a Dobtihalom tetejére (ez a bajomi határon van), napnyugta irányában mérj ki három lépést, ott van a kincs, legyen a tied!" A csősz azt hitte, hogy képzelődik, nem is gondolt erre tovább, hanem újra elaludt. Az ősz ember másodszor is felköltötte: „Kelj fel fiam, menj fel a Dobtihalom tetejére, napnyugta irányában mérj ki három lépést, ott van a kincs, legyen a tied!" Erre már ásót fogott a csősz, elment a mondott helyre és ásni kezdett. Már jó mélyen járt, amikor egyszer csak megakadt az ásója valamiben. Szemügyre vette, hát egy kanta formájú agyag edény volt. Ki akarta venni a gödörből, de amint lehajolt, abban a pillanatban egy nagy fekete kutya ugrott elő a halom mögül és rámordult. A kutya nagyon mérgesnek látszott. De a csősz szerette volna a kincset is ismét lehajolt, hogy kiemelje az edényt. Ekkor már a gödör szélére ugrott a kutya és kivillantotta a fogait. A csősz feléje vágott az ásójával, de úgy elharapta azt, hogy szikrát lökött. A csősz azonnal látta, hogy ez a kutya tulajdonképpen boszorkány, nem kockáztatta hát tovább az életét, hanem otthagyta a kincset a földben. Másnap reggel nyoma sem volt az ásásnak. Majd egyszer elmondta a történetet valami tapasztaltabb embernek, aki csak a fejét csóválta: „Nagy hibát követtél el, mert nem vártad be, hogy az ősz ember harmadszor is felköltsön". A bajomi Csák Balázs nem tartozott ugyan a boszorkányok közé, hanem csak amolyan panukás ember volt. Egyszer a hóna alatt kiköltötte egy fekete tyúk tojását. A tojásból lidérc bújt elő. Idétlen kis csirke formája van ennek. A gazdaasszonyok ezért hívják lidércnek, lidérciá-nak a gyenge, éretlen csirkét is. A lidérc aztán csak hordta, hordta a pénzt Csáknak, azért nem ürült ki soha a bugyellárisa. De a lidércre mégis ráunt, mert sok baj volt avval! Este kilenc óra után már a szolgalatjára kellett lenni. Sokszor azt kívánta, hogy emberi és állati csúnyaságokkal hordják tele a pitart. Ezenkívül pedig olyan a lidérc, hogy aki kikölti előbb vele kell hálni minden esetben és csak azután hálhat a feleségével. Azt mondták, hogy az öreg Csák lyukat fúrt egy fába, bele tette a lidércet és éket vert rá. Ez azonban aligha lehetett igaz, mert mikor az öreget temették, a gyászoló gyülekezet közt ott ténfergett összevissza a kis fekete tyúk. Azután felrepült a szabadkéménybe. A régi öreg asszonyok azt ajánlották, hogy ha éjszaka valami rosszfélével találkozik az ember, gondolkozás nélkül hírtelen mondja rá: Tüzes vas a seggibe, ott virradjék, ahol esteledik! - Akkor aztán nem tud az odább menni, ott virrad rá. Ha pedig olyan személy jön a házhoz, akire gyanakszanak, hogy talán boszorkány volna, akkor fordítsák a kenyeret hátával lefelé. Ha tényleg boszorkány az illető, addig nem tud elmenni, amíg a kenyeret így hagyják. De hiszen jó tanács volt a boszorkányok ellen nem egy-kettő, csak az volt a baj, hogy azok többnyire kifogtak rajta!